Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
228 Magyar orvostörténeti adatt; 895. 1575. Báthory István Puszta-Celina (Wéssling) dézsmáit és egyéb jövedelmeit a segesvári két ispotálynak adományozza. (Az oklevelet egészében közli Müller, Hosp., 61.) 896. 1575. Pestis, a) Erdélyben, Ausztriában, Olaszországban stb. (Lersch, 256, Mercurialisnak „De peste lectiones“, Vénét., 1601 után.) — b) Károlyi Péter református prédikátor a halálról, feltámadásról és örökéletről szóló, 1575-ben megjelent müvében következőket írja a bujdosásról: „Szabad-e az döghalál elől elmenni? ... Itt először ezt forgatják nagy sokan: Ha Isten ostora az dög halál, hát nem szabad el futni előle? Nem következik, hogy azért, mert Isten ostora, nem szabad el menni előle. Mert az Pogány fegyver is Isten ostora, de ha Isten elbocsát előtte, ne kisértsed meg őtet. Az éhség is Istennek ostora... az dög halál is Isten ostora. De ha Isten neked alkalmatosságot és erőt ad az el menésre, ne útáld meg az ő gondja viselését.“ — c) Szamosközy, kire máshol (MOE, II. 179.) is hivatkozom, az ezen évi pestis leírásában többek közt azt mondja, hogy sokan, mikor megkapták e veszedelmes bajt, maguk vágták fel a bubóikat. Ugyanezt tették az akkori (és a középkori) sebészek is, mint ez a mellékelt (a 16. század elejéről való) képen is látható. — d) Az erdélyi ez évi pestisről 1. Müller: Hosp., 41. 897. 1575. Morbus Hungaricus. — Az alsóausztriai kormányzóság felszólítja a bécsi egyetem orvosi karát, hogy valamelyik tagjával írasson kisebb munkát (libellum) arról, hogy hogyan kell gyógyítani a morbus Hungaricust és a himlőt. A kar felszólítására Lebschitz (Löbschütz) Benjamin tanár megírja s kiadja az értekezést, következő címmel: „Kurtzer Bericht von der hungerischen Kranckheit vnnd Kindts Blattern, auch Rot Ruer“ stb. (1575., bei Stephan Kreutzer, Wien, 4°, 12 old.). V. ö. ActaVindob., IV. 285—289. és Győry T.: Morbus Hungaricus. (1901., 117. Röviden ismerteti az értekezés tartalmát és irodalmi utalásokat is ad.) 898. 1575. Syphilis. — Forgách Ferenc, volt nagyváradi püspök, a jeles történetíró, súlyos (Istvánfy szerint luetikus) betegségbe esik, melynek gyógyíttatása végett Erdélyből Olaszországba utazik. (Száz., 1896., 639.) Ezzel szemben Toldy (Monum., Írók, XVI., az előszó XXXVII. oldalán) azt írja, hogy „megvetni való az Istvánfy mérges insinuatiója“, mert a syphilis orvoslása végett nem mennek meleg éghajlat alá; szerinte Forgáchnak „mellbetegsége lehetett“. 899. 1575. Gyógyszerhiány. — Báthory István erdélyi fejedelem Moce- nigo Alajos velencei dogé jóindulatába ajánlja a beteges Forgách Ferencet (a történetírót), kit a magyarországi orvosok a gyógyszerek hiánya s más akadályok miatt nem tudnak kellőképpen gyógykezelni, ezért is a páduai orvosokat szeretné fölkeresni. (Bártfai Szabó, 193. eredetiben közli a latin- nyelvű levelet.) 900. 1575. Kovacsóczy Farkast, erdélyi kancellárt és híres politikust, ez év május 28-án Páduában orvosdoktorrá avatják, minekutána katholikus voltáról esküt tett és hitbuzgóságát két tanúval igazolta. (Veress: Fontes, I. 85., 86.) Dudith Andráshoz és másokhoz intézett leveleiről 1. Szinnyei, VI. köt. 39. A sebész felvágja a pestisbeteg hónalji bubóját. (fametszet a 16. század elejéről.)
