Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
226 Magyar orvostörténeti adattár 880. 1573. Medve-epe, mint gyógyszer. Bábák. — Thurzó Ferenc írja a beteg Batthyány Boldizsárnak: „Én magam mégis beteg vagyok és Krakóból egy doktort hozattam (Árvába), ki mostan is itt vagyon énnálam és gyógyít engemet. lm kegyelmednek küldöttem medve epéjét nősténről. Kérem, vegye jó néven.“ (Takáts S.: Régi m. asszonyok, 89.; Száz., 1907. 338.) A medveepét (fel ursi) régente különösen mint antiepilepticumot használták. A görög gyógyszerkönyvben még a múlt század elején is hivatalos szer volt. Ugyanitt (134. old.) olvassuk az akkori viszonyokat szomorúan jellemző adatot, hogy mikor Batthyánynak, Magyarország egyik leghatalmasabb zászlós urának a felesége (Zrinyi Dorica, a szigetvári hős leánya) lebetegedett, nem tudott szert tenni értelmes, megbízható bábára. Bánffy Istvánné (Országh Magdolna), akit szintén megkért a közvetítésre, 1571. szeptember 8-án a kérésére azt feleli neki: „Körülöttünk nincs azféle asz- szonyállat, azki abban tudós és okos volna; mert, ahol tudhatnám, ha nem tudom mit kellene is neki adnom, de mindaddig járnék utána, hogy idehoznám!“ 881. 1573. Cím. Gyógyszerküldés. — Verancsics Antal levele Menabena Appolloniushoz, kit „doctor physicus“-nak címez és „magnifica tua domi- natio“-nak szólít, épiígy, mint Sambucust (Zsámbokit), kinek szent- györgyi bort is küld. (Verancsics munkái, XI. 212., 218.; X. 202.; IX. 222; X. 311.; XI. 244.) Egyik levelében arra kéri Zsámbokit, hogy küldjön neki (Bécsbőll) mennél jobb és frissebb rebarbarát. (U. o„ XI. 308.) 882. 1573. A „tokaji föld“ mint köszvény elleni orvosság. — Radecius István egri püspök a podagrája ellen tokaji földet kér Paczóthy Jánostól, ki (1573. febr. 23„ OL.) azt feleli, hogy sehogysem tud szerezni, bármennyire is ráírt a tokaji tiszttartóra. Ami csekélyke volt nála házi használatra, készségesen küldi egy fadobozban. — Ezután ugyan kidícséri az áldott tokaji földet, mely a testi nyavalyák minden fajtája ellen használ és az a különös ereje is megvan, hogy a podagrát csodálatos módon enyhíti. Élő példa reá a felesége, aki, ha eléfogja a fájdalom, ezt a földet porrá törve, erős ecetben felforralva, amúgy forrón gyolcsba kötve teszi megkínzott testrészére, mire a fájdalom lecsillapul, mert az orvosság a betegség tüzességét, erejét kiszívja. Ebből a földből különösen az a hathatós, mely a nyelvhez értetve, ahoz hozzátapad. Az utolsó megjegyzésből következtetve, azt hiszem, hogy a terra sigillatáról (bolusról, v. ö. MOE, II. 181.) van szó. Lásd még: Fischer Dániel, De terra medicinali Toka- jiensi (1732), Weszpr., I. 45. 883. 1573. Titkos prostitúció. — Máté, kassai ötvösmester felesége, Heléna, férjének legényével és több idegen férfiúval is szerelmi viszonyt szőtt. Bűnét beismervén, a tanács halálra ítélte őt. Az ítélet értelme szerint az elítéltnek sajátkezűleg kellett megvarrnia a zsákot s miután a hóhér fel s alá meghurcolta a tömeg előtt, vétke kikiáltatott s a zsákba köttetvén, október 4-én a Hernád vizébe fojtatott, „hogy úgy városunk, mint pedig Isten törvényeinek elég tétessék.“ De a férjnek is bűnhődnie kellett, amiért nem volt elég erős a nő botrányos életmódját idejekorán megakadályozni. Fejvesztés terhe alatt száműzték a városból tíz mértföldnyire, a csábító legénnyel egyetemben. (Kassa város monográfiája, 1896., 88.)
