Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 221 Hogy a magyar sebészek céhlevelei mennyire hasonlítottak a külföldiekhez, arra nézve 1. Deichert értekezését, melynek 18. oldalán a hasonló gyógyszernevek és a mesterremekek készítése módja is (az 1557. évi liineburgi Ordinantia alapján), tárgyalva van, épúgy mint a MOE, II. 61., 62., 243. és köv. oldalain. Céheink, legalábbis az erdélyi szász céhek, zárkózottságára vonatkozólag elég ha Nagyszeben városának 1546. évi határozatára (Corp. Statut., I. 519.) utalok, hol határozottan kimondták, hogy a magyarokat „pacis gratia“ semmiképen sem (ne utiquam) szabad bevenni az ottani céhekbe. A hazai borbélycéhekről részletesebben értekezik Mayer Ferenc Kolos „A magyar chirurgus-céhekről“ c. dolgozatában (Orvosi Hetilap 1925., 46. szám, 1118.), mely az összes tőle ismert céhleveleket ismerteti és a különböző műtétekről, amputációról stb. is szól, 857. 1569. Az erdélyi szász városokban levő borbély-sebészcéhek szövet kezeibe (Landesunion) lépnek. (Sigerus, II. 86.) 858. 1569. Gyógyszerhozatal Bécsből. — Nádasdy Tamásné írja Lőrincz- falvai Kristófnak, hogy küldjön rászt (= lépdaganat, splenitis, v. ö. MOE, II. 307.) ellen való „néminemű“ írt, mely a bécsi patikário soknál kapható s törzsököcskéket (= pilulákat) kell belőle készíteni, úgy kell vele kenegetni az ember lépét (Orsz. Levéltár). 859. 1569. Köszvény gyógyítása. Balfi fürdő. Hyoscyamus niger. — — Nádasdy Kristófné Chorom Margit írja özv. Nádasdy Tamásnénak (Egervár, 1569., OL., Nádasdy-levelek közt): „Az bolyfy (balfi) fördőt írja kegyelmed, hogy császár ű íölsége meg látatá. — Az köszvényrűl kegyelmednek azt írhatom, hogy Pető Benedek vala nálam (és) azt mondá, hogy ü neki soha egyéb nem használ, hanem az beléndfüvet szedeti pünkösd előtt és apróra szakgatják és így fazékba rakja, leköti és írré leszen; és mikor reájű az köszvén, csak azzal keneti és ű igen dicsíri, hogy soha semmi neki nem használ ennél egyéb. Most, hogy hozzám jiitt is, rejá jütt az kocsin és ugyanazon kocsin megkenetí vele és ugyanazon kocsin el- múlatá ismég.“ — E példa is mutatja, hogy eleink már 400 év előtt ismerték a hyoscyamus frissen szedett füvének jótékony (fájdalomcsillapító) hatását és okosabban alkalmazták mint mi, kik a csúzos bajoknál az Oleum hyoscyami föl. coctumot szoktuk bedörzsöltetni, bár ez a készítmény alig tartalmaz hyoscyamint és nincs több gyógyszeres hatása, mint bármely más zsíros olajnak. Ennél a Páriz Pax (209.) ajánlata is sokkal többet ér. Ö ugyanis a következőket írja a köszvényről: „E nyavalya, minthogy hosszas, unalmas munkát, orvoslást, és igen szoros prébendát kíván; belé is szokták mindjárt hagyni ennek orvosoltatását a köszvényesek, melly miá opprobrium medicorum, azaz orvosok gyalázójának (mellynek semmit nem tehetnek) mondatik; mert aki jó borhoz, borsos étekhez szokott (mint többire a magyarok), nem akarják megfogyatkoztatni sem torkokat, sem ínyeket (és) mihelyt az ostor tágid, nehezen vészik magokat a bor helyén téjitalra, főtt vízre (v. ö. MOE, I. 179., II. 256.) és a szerszámos étkek helyén vízlevesre s egyéb effélékre; nem gondolván meg ama mon dást: „Qui non vult jejunare Christo, jejunet Galeno“: ki nem sanyar- gattya Cbristusért őmagát, szenvedgye Gálénus szoros oskoláját“ s aztán azt ajánlja, hogy ha a köszvényes fájdalom szenvedhetetlenül nagy, akkor vegyen az ember beléndfüvet, főzze meg tejben erősen s mint a pépet ruhára kenve, kösse bé vele a fájó tagot. 860. 1569. A patika-szó eredetéhez és régi jelentéséhez, miről már a MOE, II. k. 79. oldalán bővebben szóltam, itt még hozzátehetem, hogy Siciliában már 1569-ben előfordul a potigha vagy putiga (= bottega) s
