Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 181 Ez időben faluhelyen csak elvétve akadt sebész; inkább a városokban és a táborban voltak ezek találhatók. A pozsonyi kamara 1553-iki adóösszeírási lajstromában harminc vármegye falusi birtokain (Ferdi- nánd király területén) még összesen csak egy borbély van: Zemplénben.1 Még ha föltesszük is, hogy ez a szám nem hiteles — bár ez alig hihető, csupán az történhetett meg esetleg, hogy a borbélyokat szabadosoknak vagy jobbágyoknak könyvelték el (bár ez is valószínűtlen, mert a többi mesterembert is mindig külön említik) — mégis ez a szám mutatja, hogy a városon kívül alig vannak sebészek (orvosok meg éppen nem). Ez az állapot már a 16. sz. vége felé is javult s még inkább a 17. században; de az Alföldön még ekkor is csak a legnagyobb falvakban akadnak sebészek. 727. 1553. Castoreum („hód monya“). — „Irt te kegyelmed az hód felel, hogy én te kegyelmednek kildenék. Bizony meghigyje te kegy., hogy egy sincs, mert ha volna, ha mind aranyos volna is, te kegyelmednek kil- deném. És azféle mesterim is nincsenek. Hanem im hónap Bécsbe kildek; ott ígért egy barátom; ottan (= azonnal) te kegyelmednek kildem és onnan hozatok azféle mestert (aki a hódot meg tudja fogni) és mihent fognak, ottan te kegyelmednek kildem. De ím (= mindjárt) hozzám hivatom Ispirgert és ü nála vagyon az monyába;2 kérek tűle és kegyelmednek kildem. Jól lehet itt a mi vizünkbe vagyon, de nincsen mesterem, ki tudná megfogni, hanem ím hozatok Bécsből“. — A 16. században különösen méh- bajok ellen gyakran használták nálunk a casforeumot s lehet, hogy Ná- dasdy, kinek a felesége sokat bajlódott az uterusával, szintén erre a célra kerestette olyan nagyon a hódokat. A nagyszebeni patikában 1580-ban körülbelül 2000 (békebeli) forint áru castoreum volt készletben. 728. 1553. Novicampianus Albert (Vojciech Novopolski, Albertus de Novopole) híres krakkói orvos és egyetemi tanár (1508—1558), János Zsig- mond erdélyi fejedelem nevelője 1553-tól 1557-ig. Lásd róla: Veress Endre: Izabella királyné 344., 345., 392., 425., 427., 514., továbbá W., III. 275. és Hirsch, IV. 387. (Veress munkája Novicampianus „Scopus biblicus“-ának János Zsigmondhoz intézett ajánlólevelét, továbbá kolozsvári oratiójának első lapját és krakkói síremlékét képes hasonmásban is közli. Az utóbbit, a nagyérdemű kutató engedelmével, mellékelve adom). 729. 1553. Ispotály Sopronban. — Sopron városának levéltárában (Lad. XX. et U., Fase. L, num. 1.) van egy „Instructio xenodochii-magistri, Spitl meister dicti“. Paur Tamás nevű ispotálymesternek szóló utasítás, mely részletesen elmondja, hogy milyen ételeket és italokat adjon az ispotályban lakó szegényeknek. Betegekről egyáltalán nincsen szó benne, mi szintén azt bizonyítja, hogy a xenodochium, spitall, ispotály és szegényház egyértelmű kifejezések voltak abban az időben. 730. 1553. Betha János szentgotthárdi apát, Miksa királynak (I. Fer- dinánd fiának) physicusa. L. róla Weszpr., IV. 41. 731. 1553 körül. Laurentius nevű orvos működik Nagyszebenben. (Arch, sieb., N. F., XX. 5.) — Egy másik nagyszebeni: Stuff László, a bécsi egyetemről Páduába megy s ott (1553 szept. 18.) megszerzi az orvosi diplomát. Bécsi tanulmányait 1549-ben kezdte (Veress: Fontes, I. 53. és Schrauf: A bécsi egyetem anyakönyve, 202., 293.). 1 Acsádi Ignác: A magyar jobbágy-népesség száma a mohácsi vész után. 1889., 23. (Értek, a tört. tud. köréből, XIV. 3.) 2 A mony-szónak régen scroíam-jelentése is volt.
