Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
176 Magyar orvostörténeti adattár felett egy hosszú homokzátony nyúlt fel az újpesti sziget felé.1. A 18. század végén fűzfák borították2 s 1823-ban még 1000 lépés hosszú, 100 lépés széles volt. A rómaiak fürdőket emeltek rajta, s ezek nyomául ölnyi széles, a mai Margitszigetre átvezető fal maradt meg rajta,3 mely 1837-ben Linzbauer idejében már nem létezett. Ez a sziget annyi meleg forrással bírt, hogy csak kissé kellett bottal piszkálni földjét, s legott langyos vagy forró víz bugyogott elő; 50—60 forrásnál is többet lehetett e kicsiny helyen3 találni. Ezt a szigetet a rajta levő forrásokkal együtt gépekkel mindenestül elkotorták a felvilágosodottságnak 1874. esztendejében! A budai fürdőkről Linzbauer-nek két kitűnő dolgozatából4 sokat megtudunk. Bertrandon de la Brocquiére, Jó Fülöp burgundi herceg lovász- mestere, 1433-ban Palesztinából visszatérve, a királyi palota alatt több nagyszerű, s a Duna mentén több, szerényebb fürdőt talált.5 Oláh Miklós esztergomi érsek 1536-ból írja, hogy akkoriban a Gellérthegy tövében meleg fürdők állottak, melyek egyikét királyi fürdőnek (mai Ráczfürdő) nevezték, s ebben úszni is lehetett. A víz jót tett: aegris corporibus, praesertim pustulis et tabe infectis maxime salutares.6 Óbuda felett volt a Xenodochium Set. Spiritus kórház, meleg fürdőkkel. Közelebb Budához, a József-hegy körül volt az Oppidum Set. Trinitatis (Császárfürdő), melyet a magyarok Felhéviz-nek neveznek, s mely fényesen foglalt fürdőiről,, különösen a Velibeyről volt híres. Sőt a szabad ég alatt is sok forrás volt található, melyekben, mert nagyszerű gyógyhatásúak, nyakig szoktak ülni a környékbeli beteg parasztok és szőlőgazdák. Wernher meleg forrásokkal ellátott szegényházat (ptochodochium) is említ. A mai Királyfürdőt, mely nevét König Ferenc nevű tulajdonosáról (1796) kapta, régebben szintén kórházi forrásoknak — thermae xenodochia- les — nevezték. A Lukácsfürdő, helyesen Luckerbad, Linzbauer idejében még jelentéktelen volt,7 s inkább ruhamosásra szolgált, régebben pedig lőpormalom volt. A Gellérthegy környéke, az akkori Kis-Pest (Ráczváros) és Szent Erzsébetfalva, már 1459-ben Alhévvíz nevet is viselt. Ide tartozott a mai Rudasfürdő, 1577-ben már márvánnyal borított, 18 lépés átmérőjű mély 1 A régi nevek szerint: az insula leporaria felett, az insulae Zichianes mellett, a pesti városi sziget irányában. 2 Bél Mátyás, Notit. Hung. III. p. 12. 3 Németh Sándor, Észrevételei az óbudai határban található és látható Római Régiségek eránt. Tudományos Gyűjtemény, 1823., VI. 3. 4 Linzbauer Xaver F: Conspectus thermarum Budensium. Budae 1832. és Die- warmen Heilquellen der Hauptstadt Ofen im Königreiche Ungarn. Pesth 1837. 5 Engel, Geschichte d. Ung. Reichs. 1843., II. 376. 6 Bél Mathias, Adparatus ad Historiam Hungáriáé. Posonii. 1735. 9. 7 Linzbauer, Conspectus, p. 27. 32. Velibég fürdője vagy Caplia (a mai Császárfürdő) a török időkben. (Marsigli és Fontana után Linzb. Heilqu. címképe.)
