Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 167 677. 1542. Az első nagy morbus Hungaricus (= kiütéses hagymáz-) járvány hazánkban (lásd az 1566. évszám alatt is.) — A morbus Hungaricus synonymái: Febris Hungarica, Ungarisches Fieber, Ungarische Fiebersucht, Lues Hungarica, Lues Pannonica, Ungarische Seuche, Ungarische Sucht, Morbus Pannonicus, Ungarische Krankheit, Ungarische Soldatenkrankheit, Febris castrensis, Morbus castrensis, Lues nova, Ungarische pedeckische Krankheit, Ungarische neue Krankheit, Cephalalgia Hungarica, Phrenitis Pannonica, Ungarische Haupt Schwachheit, Ungarische Hauptkrankheit, Cephalalgia, Hauptwehe, Hauptkrankheit, Cephalalgia epidemica, Fuscedo, Hertz-Bräune, Hertz-Gespann, Brustkrankheit, Febris ardens, Febris pestilens privata, Febris stigmatica petechialis. Febris venenata, Semipestis, Pseudopestis, Kausos (causos), Synochus, Assodes, Polnische Krankheit, Spanischer Pip, Vermis cerebri, Febris antimedica, Ungarische Sommer- und Winterkrankheit, Majerdenchasta (török neve). Minezen elnevezések első előfordulásáról és szerzőiről lásd Győry Tibor: Morbus Hungaricus, 1901.) 152—154., továbbá Höfler: 144., 323., 644., 717., 763. Sudhoff megállapítása szerint az a járványos baj, mely a 15. század végén VIII. Károly francia királynak Nápolyban visszahagyott megszálló seregét oly borzalmas módon megtizedelte, szintén nem volt más, mint a kiütéses hagymáz (nem pedig a syphilis). Sudhoff nézete ma már általánosan elfogadottnak mondható. Dr. Münster László bolognai egyet, tanársegéd, ki nemcsak jeles orthopéd, hanem a magyar orvostörténelemnek is lelkes munkása, felhívta figyelmemet a köv. munkára: De militis in castris sanitate tuenda, oder von desz Soldaten im Läger Gesundheit Behaltung. Autore Luca Antonio Portio Neapolitano. (Bécs, apud haeredes Viviani, 1685.) 24°, 373. old. E könyvecske, mely nincs meg Győry Tibornak a Morbus Hungaricusról \ szóló tanulmányában, ha nem is tartalmaz sok újat, azért érdekes, mert a magyar betegséget többek közt az ivóvíz fertőzöttségéből magyarázza s szűrőkészüléket is ajánl ellene, (bőven ismertetve és több rézkarcban is ábrázolva azt). Ha e készülékkel a Duna vizét megszűrnék, úgymond, a veszedelmes járványnak elejét lehetne venni. Eljárása abban áll, hogy a szennyes vagy gyanús vizet ismételve homok- és kavicsrétegen, diafrag- mával ellátott szűrőedényeken vezeti át. Dícsérőleg említi a török katonák tisztaságát, kik mindig árkokban végezik szükségüket, szemben a német katonákkal, kik ott végzik, ahol éppen rájuk jön, még a generalissimus sátra közelében is. A németek az elhullott lovakat s egyéb állatokat sem földelik el. Buda ostrománál körülbelül ötvenezer ló pusztult el, anélkül, hogy a bőrüket értékesítették volna. Sok ezer forint érték ment így veszendőbe, amiatt az előítélet miatt, hogy döglött állatok érintése dehonesztáló cselekedet (273—274.). Többek közt azt is ajánlja a hadat járó katonáknak, hogy gyanús nőkkel való közösülés után azonnal mossák meg a penist timsós vízzel, vagy még inkább olyannal, melyben vasgálic van oldva (301.). A könyvecske szerzőjéről, Lucantonio Porzioról lásd: Hirsch, IV. 614. és Castigíioni 570. Győry Tibor munkájának pótlására (eltekintve a jelen munka más helyein közölt adatoktól) megemlítem még Esslinger zürichi sebésznek 1661-ből való értékes adatait (v. ö. Haeser, Unters., II. 58.), melyek Joh. v. Murait: Schriften von der Wundarznei (Basel. 1711. 591. és köv.) c. mun- kájáben közölvék. Esslinger mint katonasebész, a császári hadsereggel 27. Porziü (1685.) készüléke a Duna vizének megszűréséhez, morbus Hun- í/aricMS-járványok alkalmával, li—6. a diaíragmás szűrőedények, melyekben alul kavics- és homokréteg van )
