Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 141 De ugyancsak ők tisztességes élelmükről és öltözetükről is tartoznak gondoskodni. Ugyanezt kell érteni (az atya halála után) az örjülteknek rokonairól is, hogy tudniillik a többieknél idősb, józan elméjű rokonuk, ezen örjülteknek és eszelősöknek gondját atyaként fogja viselni.“ (Werbőczy, 124.) 557. 1517. Lepra. — A leprát említő hazai források felfogásukban nem egységesek. Egy részük poklosságon nem specielle a leprát, hanem általában valami súlyos betegséget ért (v. ö. MOE, II. 287. „Bélpoklosság“). így beszél a Domonkos-codex (melyet 1517-ben írtak) egy német vitézről, ki „meg betegeule jgeen nehezen, úgy hog aleytatneek lenny meg devg- levtnek nemely poklossagal, ki neveztetyk elephantynosnak, mely poklos- sagnal nagyobb poklossag nynchen. (Álmában megjelenik és parancsolja Jézus:)1 teegy evneky egesseges feredeot. . . Ilyesmit bizonyítanak azok az ásatások is, melyeket a bretagnei leprosoriumok temetőiben Barthélerny és mások végeztettek, s ahol a kiásott csontok között olyanokra is akadtak, amelyek elváltozásait bizonyosan nem a lepra, hanem más betegségek okozták. Hogy a betegeket tudva s nem csupán tévedésből halmozták úgy össze, kiviláglik I. Ferenc egy rendeletéből, melyben meghagyja, hogy azontúl mást, mint leprást ne ápoljanak a leprosoriumok javadalmainak terhére. Ugyanakkor, mikor a Domonkos codexet másolták, 1517 körül, írta Manardus János, II. Ulászló és II. Lajos udvari orvosa híres leveleit a budai várban. Ő küzdött először eredményesen ama nagy fogalomzavar ellen, mely a lepra graecorum = régiek scabiese = mai psoriasis, a lepra arabum = elephantiasis graecorum — poklosság, az elephantiasis arabum = mai filariosis és a psora = mai scabies elnevezései körül fennállott. Más írott emlékünk már fertőző betegségnek tekinti a leprát: VII. Gergely pápának decretalisaiban (1230.) pl. ki van mondva, hogy a lepra sok külön áldozzanak; házastársaiktól külön váljanak; hogy a leprás jegyese visszaléphet, de viszont nem szabad őt visszatartani, ha mégis hajlandó a házasságra s végre, hogy a leprás papnak nem szabad miséznie. Ilyenféle szabályokat a Jordánszky-codexben is találtam.“ (Nékám, 25.) 558. 1517. Fürdők. — Pozsony városa külön medencét készíttet nők és férfiak számára a városi fürdőben s a két medencét deszkafallal választatja el. A kútvizet forgó kerékkel hajtják fel a vízszobába, melyben a vízforraló nagy rézüst állott. Ebből vezették aztán csöveken és csurgókon a fürdőhelyiségekbe. A kazánfűtő legények (caldarii) egyszersmind tűzoltókul is szerepeltek. (Ortvay, II. [3.] 120.) 559. 1518. Fürdők. — A békésgyulai plébánián külön fürdőház van, szintúgy a gyulai várban külön fürdőszoba, melynek kályháját 1525-ben kijavíttatják (gőzfürdő?)- Karácsonyi: Békés vm. I. 248. 560. 1519. Ispotály Győrött. — Gosztonyi János győri püspök és főispán a malom jövedelem egy részét a szent Katalinról elnevezett győri kórházra és templomra testálja. (Petz, 10.) 561. 1519. Szent Apaiin asszony. Védőszentek. „Zolgalyonc zent Apaiin azzonnak, hogy v erdemenec miatta fog serestől (séréstől), főserestől (dolor capitis) meg-zabadulyonc“. (Ny. Sz., II. 1545.) 562. 1520. Pozsonyi gyógyszerészek. — Stainpeis Márton bécsi egyetemi tanár az ő 1520 körül Bécsben megjelent munkájában: „Liber de 1 Dom. codex., 286.; 1. Nyelvemléktár, XII.
