Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
138 Magyar orvostörténeti adattár Manardus „Epistolae medicinales“ c. munkájában sok érdekes magyar vonatkozás van. Többek közt (mint Mayer, II. 24. említi) e levelek egyik helyéből (Épp med. 8., 3.) arra is lehetne gondolni, hogy a ma any- nyira elterjedt használatú thermofor tulajdonképen régi magyar találmány: „ . . . per stannea vasa calorem liquoris inclusi transfundi; quod cognoscentes Pannones vasculis ad hoc paratis, decocto herbarum plenis ad levandos dolores utuntur“. — Más helyen a dunai harcsákat emlegeti, mondván, hogy a Duna mentén lakó pannonok acchiá-nak nevezik azt (olasz létére nem tudta a kezdő h betűt kiejteni! az r helyébe pedig talán sajtóhibából került c). Ezt Gesner Konrdd is említi az ő állattani munkájában (Historia animalium. Tigurii, 1558., pag. 1048.), hol többek közt a „tudós magyar ifjú“ Bolsaréiti Vitus János, ki Gesnerrel személyes ismeretségben állott, szintén ejt nehány szót a magyarországi harcsák falánkságáról (v. ö. M. Ny. 1918., 61.); végül Gesner munkájának idézett helyén szó van még Stephanus Lauraeus Amor- fortius-ról, „Ferdinánd római király jeles orvosáról“, ki Magyarországon is gyógyítgatott; — ez nem volt más, mint Lohr István dr„ a bécsi fakultás tagja, kiről 1. Aschbach, III. 69., 211. és 402. (Laureus alatt). 542. 1514. „Aromatarius.“ — Ezen a néven szerepel a brassói városi számadáskönyvekben több ottani gyógyszerész 1514—1523 között; így Valentinus aromatarius (Quellen, III. 204.), Johannes aromatarius (u. o. 508., 515., 531.); Gabriel aromatarius (u. o. 515., háza is volt ottan). V. ö. MOE, II. 74. 543. 1514. Szembajok. Benedikciók. Boldogasszony teje. — Az 1514. évi pálosrendi missale 306. oldalán „Benedictio infirmancium occulorum“ „da ei de semine Bodog azzon theye novem grana comedere stb.). — L. Magyar Könyvszemle, VIII. 137. és MOE. 544. 1514. Werbőczi Triportitumá- nak orvostörvényszéki adatait, különösen az elmebajosokra, nagykorúságra (ivarérettségre), a szülőknek gyermekeik általi megmérgezésére, sebzésekre, emberölésre stb. vonatkozókat, kivonatosan közli: Linzb., I. 137—140. [Különösen érdekes az az esküminta, mely szerint annak a zsidónak, kit egy keresztény a törvény elé idézett, esküdnie kellett: „Ego T. Judaeus, iuro per Deum vivum, per Deum omnipotentem, qui fecit coelum et terram, mare et omnia quae in eis sunt; quod in hac causa, qua me hic Christianus inculpat, innocens sum penitus et immunis .........Et si reus sum: paralysis et lepra me invadat, quae p recibus Helisaei, Naaman Syrum dimisit, et Jezii puerum Helisaei invasit. Et si reus sum: caducus morbus, fluxus sanguinis, et gutta repentina me tangat, et mors subitanea me rapiat___Arnen“.] 5 45. 1514. Pestis Erdélyben. (V. ö. Müller, Hosp., 41.) 546. 1515. Szent Lélek-ispotály (Hospitale Spiritus Sancti) Lőcsén. Kurátora Spervogel Konrád. (Hain, I. 15.) Thurzó György 1523-ban 500 forintot hagyományoz az ispotálynak (u. o. 25.). 1675-ben a király vissza24. Giovanni Monarch.
