Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
106 Magyar orvostörténeti adattár ad omnem nostram voluntatem annuit, et exaudivit desiderata ab universitate. Laus deo, virgini denique marie. Amen“. A következő év májusának 7-én pedig azt mondja, hogy „Regia maiestas dedit lectoribus stipendium, videlicet quingentos florenos; ex quibus ego habui viginti florenos ungaricales. Benedictus sit noster rex, cuius gloria hic in terris et in celis semper magnificetur. Amen. Amen“. De bezzeg azonnal másféle hangot üt meg Mátyás király váratlan halála után: „cuius corpus et anima quo pervenerit, nescitur . . . Dedit populo deus omnipotens sua gracia iustissimum, castissimum, strenuissimum, bellicosissimum Maximilianum, Maximilianum, Maximilianum, Maximilianum, Romanorum Regem . . . (qui) cum magno exercitu, Ungariam perfidam versus, iter cepit . . . Ita miserabiliter sicut rane in pauco tempore Ungari sunt ex Austria eiecti“ stb.! 427. 1488 körül. Bagonyai ráolvasás. — A bagonyai ráolvasásról („Fenyő váglak, mire? arra hogy te veszej Jánosról az szemölcsöt“ stb.) már a MOE, II. 189. oldalán is megemlékeztem. Itt csak azt teszem még hozzá, hogy a „fenyő“ (= juniperus) a németeknél is igen régóta úgy szerepel, mint betegség-elhárító (apotropaeikus) növény; v. ö. „Fichte, liebe Fichtin, ich bring hier meine Gicht hin“ stb. (Peters: Aus pharmaz. Vorzeit, 1886., 168., továbbá Hovorka, II. 271., transplantációs hit stb., v. ö. MOE, I. 92. és II. 8.) De azonkívül a gonosz szellemeket, betegségdémonokat is elűzi (Lippert: Christenthum, Volksglaube u. Volksbrauch, 1882., 478.). Németországban s talán nálunk is mindennap borókával füstölték ki a leprosoriumokat (Mitteilgn., VII. 451.), sőt nálunk még az ötvenes években is akadtak, kik a cholera gyógyszerének mondták (v. ö. Kiriny: Biztos sajátlagos gyógyszer a keleti kolera ellen. 1855.). A pestis ellen is erőteljes hatásúnak tartották s a Székelyföldön ma is fennmaradt annak az emléke, hogy Szt. Márton községben Nagy Szabó Balázs volt az egyedüli, ki az 1770—72. évi pestis alkalmával, apostolok oszlása hajnalán szedett borókabogyókból készített pogácsával védte meg magát és cselédjeit a ragálytól s a legkisebb félelem nélkül hordatta össze a hullákat a község alsó végén levő „Halom“ nevezetű helyen ásott sírgödrökbe (Erdélyi Múzeum, 1902., 192.). 428. 1488. Húsvizsgálat. Mészárosok. — A mészárosoknak tilalmazzák a becsempészett vagy nem kifogástalan marhák megvásárlását és levágását. A vágásnak fényes nappal, folyóvíz mellett kell történnie. (Linzb. 1.126.) 429. 1489. Astrologia medica. —- Marsilio Ficino (Marsilius Ficinus) flórenci orvos, kit Hohenheim Olaszország legnagyobb orvosának nevez, csillagászati alapon jó egészséget és hosszú életet jósol Mátyás királynak, ki ennek ellenére már a következő évben meghalt (W., I. 137.) és így nem érhette el azt a célját, hogy a jeles orvost és humanistát, ki Plátó bölcseletének tanulmányozására Flórencben akadémiát alapított, Medici Lőrinc udvarából a maga budai tudós-társaságába csalogassa. Sudhoff egyik munkájában („Pestschriften nach der Epidemie des schwarzen Todes“) többször említi M. Ficinus munkáit (Arch., VIII. 186., XVI. 137., XVII. 248. és 270.). Egyik müvét Mátyás királynak ajánlotta (W., ugyanott), kihez öt igen érdekes levelet intézett, nemkülönben három levelet Báthory Miklós váci püspökhöz, egyet Janus Pannoniushoz és ugyancsak egyet Valori Fülöphöz (v. ö. MOE, I. 66., a jegyzetben.). Mindezek a levelek megtalálhatók a m. tud. Akadémia tört. bizottságának másolatgyüjteményében (v. ö. Óváry, I. 6.) és Ficino-nak Velencében, 1495-ben kiadott epistoláiban
