Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
104 Magyar orvostörténeti adattár inteso, per lettere de Messer Beltrame\ il desiderio, che tiene la V. Mtil d’havere del zibeto . . . per Francesco Cativello (a ferrarai herceg futára, Beatrix kedvelt embere) ge ne mando uno corno di quella benevoglia, ehe la po pensare, et pregola die la lo voglia acceptare di quello buono animo, che ge lo mando.“ (Berzeviczy Ok. 127.) — A kiadók valamelyike azt teszi hozzá jegyzetben, hogy a zibeto alatt „valószínűleg ezobolyprém értendő (zibellino), habár czibetpézsma is lehet, melyet keleten most is illatszerül használnak“. Csakis az utóbbi föltevés a helyes. Hogy is küldtek volna cobolyprémet szaruban (corno)? — A zibethumot különben nemcsak illatszerül használták, hanem évszázadokon át fontos gyógyszerül is szerepelt (többek közt magtalanság és gutaütéses rohamok ellen is bedörzsölés, sza- golgatás stb. formájában, v. ö. Richter, III. 307.). Az olaszok és más délvidékiek évszázadokon át szorgalmasan importálták hozzánk a különféle déli drogokat, gyümölcsöket, olajokat, sőt instrumentumokat is. Veszelszky (a 18. század végén) említi, hogy a káprit „az olaszok és kránitzok (krajnaiak) hordják közinkbe“, de azonkívül a barométrumot, thermometrumot, hygrometrumot is. Az 1739. évi pestis alkalmával Nagy János, Baranya vármegye esküdtje írja fölöttes hatóságának (OL., Acta pestil., 1739. nov.), hogy a kontumácián internálva vannak Roy jezsuita páteren és a kalocsai érsek káptalanján és titkárján kívül „hét olajos krániezok“ és „némelly sóshallal kereskedők“, mintegy negyvenen. 418. Iá86. Milio. Milius. Aemilius. — „Julius Milius, Regis Pannoniae archiater“. Egy Celtes Konrádhoz intézett verse („Cum tot carminibus, cum tot celebrare poetis“ kezdettel) olvasható Aschbach, II. 424., hol többek közt az áll, hogy Beatrix királynéi cselszövényei 1489-ben eltávolították Mátyás király környezetéből, ki különben nagyon kedvelte. (Ugyanitt reá vonatkozó külföldi irodalom!) Csánki Dezső szerint (Száz., 1883. 560.) 1486-ban, Bécsújhely ostrománál, tűnik fel először Mátyás mellett, kit köszvényes bajában gondosan gyógykezelt s aki még 1489 dec. 18. Sforza Lajos milánói herceghez intézett levelében is melegen emlékezik meg Milióról. Sok adat található Milióról Fraknóinak Mátyás király levelei c. munkájában is (II. 363.: „phisicus noster“-nek nevezi a király Miliőt, kinek egyik rokonát egyházi javadalomra ajánlja Sforza Lajos hercegnek s többek közt azt mondja, hogy „eundem [t. i. Miliőt] suosque omnes beneficio pulchre afficere debemus“). Milio költői értékének méltatását 1. W., I. 2., III. 259. és Linzb., I. 129. Ezenkívül hosszasabban értekezik róla (részletes forrásutalásokkal) Ábel, 76. 419. 1487. Olaszok. — A 15. század nyolcvanas éveiben nagy tekintélyben állott Mátyás király udvarában Franceschino mester, orvos (tulajdonképpen Francesco da Bressa, mi alatt valószínűleg Brescia értendő), kit az Esték képeztettek ki Ferrarában s ki valószínűleg emiatti hálából nagy előmozdítója Ion a Hippolyt érseki kinevezésének (Csánki: Száz., 1883. 558.; Dipl. Emlékek, III. 175.). Mikor 1487-ben beteges lett s meghalt, Beatrix királynő még az ő életében nővéréhez, Eleonórához fordult, őt kérve föl új orvos és sebész szerzésére, de kiköti, hogy mindkettő öregebb, tapasztalt ember legyen, „mert hiszen kezébe tesszük le életünket“. Egyaránt fogják szolgálni Mátyást és feleségét s oly ellátásban fognak részesülni, mellyel meg lesznek elégedve; csak jöjjenek minél hamarabb (Magyar Diplom. Emlékek Mátyás kir. korából, III. 297., 303., 318., 338.). Eleonóra 1 Talán Beatrix orvosa vagy gyógyszerésze, mert ezeket illették rendesen a messer címmel. (MKGy.)
