Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 89 das hatten die Hunt hinwieder ausgraben, das er das von Gestank wegen, mit erdtrich hin und wieder wol beschütt hat, 38 D(enare).“ Az árnyékszékeket a sárkirály (kot kimig) tisztogatta, de nagyon kezdetleges módon. A sok szemetezéssel járó vásárokat a város főterein tartották s ezeknek söprését, tisztítását nem a vásár után, hanem vásár előtt tartották szükségesnek. Valóban meg sem lephet azért, hogy már Zsigmond király elégedetlen volt a várossal tisztaság tekintetében. Ez okból meg is hagyta, hogy a városi tanács több gondot fordítson ezentúl az utcák tisztántartására. Ám ennek dacára még sok időbe telt, amíg állandó utcasöprők lettek a város szolgálatába fogadva. Ez úgy látszik, még csak a 16.-ik század közepe felé történt, mert akkor már szó van a polgárságra kivetett s eset- ről-esetre beszedett oly adóról, mely az utcák tisztántartására lett fordítva. Hogy különben az állandó utcasöprők teendője csak a kocsiutakra terjedt ki, abból nyilvánvaló, hogy még a 16. században is a házigazdák tendöibez tartozott bázeleik, vagyis a házaik előtt elvezető gyalogjárda tisztántartásáról gondoskodni s hogy erre a városi őrtornyokról trombitaszóval lettek figyelmeztetve. A város tisztátalanságát nagy részben előmozdította az utcák hiányos, vagy teljesen hiányzó kövezete. Kövezésről ugyan szó van már a 15. századi számadókönyvekben, de ezekből egyszersmind kitűnik, hogy csakis egyes főutcák voltak kőburkolattal ellátva. Az a körülmény, hogy 1552-ben a város a polgárságra kövezési adót vetett ki, azt bizonyítja, hogy akkor a városi kövezés általánosabbá vált. Kövezésre felhasználták a városi, a várhegyi és a sellendorfi bányákban fejtett gránitot, de hogy e kövezés a 15. században még nagyon fogyatékos volt, eléggé kitetszik abból, hogy a városnak saját kövezői, kiket überleger-ek- nek neveztek, még nem voltak. Bécsből és Sopronból szerződtették ezeket, kik a befejezett munka után ismét hazatávoztak. Az ekkép jól-rosszul lerakott kövezet aztán további gondozás nélkül maradt, tehát gyorsan romlott. Csak 1496-ban találkozunk városi kövezőkkel, mi a kövezetnek jobb karbantartására enged következtetni. De erre következtethetünk azon nem csekély fizetési tételekből is, melyekből kitetszik, hogy a város hetenként egy-egy dukátjával, vagyis fejenként, mostani pénzértékben, egy évi 756 frankjával fizette két kövezőjét (Ortvay, II. [1.] 364. és köv.). 326. 1444. Engesztelő (lélek)-fürdők. — András pozsonyi polgár felesége (Ilona) a bázarészét azon kikötéssel hagyja férjére „das er sechs Jar nacheinander alle Jar sehol haben in bayden Spitaln ain Selbad“. (Ortvay: II. [3.] 117, hol hasonló adatoknak bosszú sora található még az 1447—1522. közti évekből. V. ö. MOE, II. 141.) 327. 1444. Erhardt orvos-ról, Erzsébet özvegy királynénak (Zsigmond király leányának s Albert király özvegyének) pbysicusáról, kinek a pozsonyi városi számadáskönyvekben is nyoma maradt: lásd W., IV. 113. (Ez az Erhart nem más, mint Hayding Erhart mester, sebész, kiről az 1448. év alatt is szó lesz.) 328. 1444. Gergely nagyszombati orvos, a városi képviselőtestület tagja. (D., 147.) 329. 1444. Pestis. — Fekete (15) írja, hogy ebben az évben is uralkodott hazánkban a pestis. V. ö. Linzb., I. 118. (Csak következteti, hogy nálunk is volt, mert Bécsben is uralkodott.) 330. 1445. Magister Thaddaeus (trevisói Tádé mester): Aemeas Silvius szerint „az orvosok legnagyobbika“, IV. Jenő pápa udvari orvosa, ki egy darabig Hunyadi János szolgálatában állott s Magyarország sorsa és
