Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról 83 Mint már említettem, a mi gyógyszerészeink a jómódú, vagyonos polgárok közé tartoztak a most tárgyalt (16—18. századi) világban. Nemcsak azért, mert annyi mindenfélével kereskedtek, hanem azért is, mert a számuk, legalább a lege artis képzett gyógyszerészeké, aránylag nagyon csekély volt; hiszen még az újabb időkben (1773-ban) is a tizenhárom szepesi városban négy gyógyszerésznél nem volt több.41 Előkelő uraink, sőt fejedelmeink, gyakran messze földről, valamelyik távol eső városból voltak kénytelenek gyógyszerészt hozatni (többnyire az orvossal együtt), hogy a nekik rendelt orvosságokat elkészítse. 1680-ban írja a köszvényben és „sérvés“-ben sanyargó Nemes János az ő naplójában, hogy „április 19-én hozattam ki a brassai doktor Hermány Márton uramat Patikárius Dániellel együtt, kik Isten után használtának“.42 Gróf Rhédey László 1661-ben Husztról Szatmárra küld orvosért és gyógyszerészért, kiket Heister tábornoktól kér el s bár Heister csak úgy kölcsönözte oda őket, hogy a gróf azonnal visszaküldi a gyógyszerészt, Rhédey ezt visszatartja s nagyon kéri a tábornokot, hogy „felette igen megbocsásson“, mert szegény beteg feleségének „igen nagy fogyatkozása volna“ ha ezt tenné.43 Batthiányi Ferenc (1557 aug. 6.) Németujvárról hozat magának apoteká- riust, aki nemcsak gyógyszert hoz, hanem gyógyítja is;44 Rákóczi György (1640) sürgeti a feleségét, hogy a patikáriust sürgősen küldje utána;45 Rákóczi Erzsébet 1696-ban az apotekáriusát küldi a Selmecbányái doktorhoz, hogy betegsége felől értekezzen vele.46 Mikor Dubován (Turóc m.) 1726-ban járványos baj üti fel a fejét, nemcsak Möller Ottót s egy másik orvost, hanem a patikáriust is odaküldik, hogy a járvány természetét tanulmányozzák, s a gyógyszer is kéznél legyen.47 A nagyszebeni tanács 1544-ben a királyi kincstárnok kérésére hozzáengedi Andrást, a városi gyógyszerészt, a következő évben pedig a királyi felség s a kincstárnok rendeletére Újvárra (Szamosújvár?) a gyógyszerész urat (dominum apothecarium) cum certis medicamentibus (!) s ugyanekkor Majlátnéhoz is küldik őt, 1 forint 25 dénárt adva fuvarköltségre; 1550 február 12-én Kolozsvárra engedik a városi orvost a gyógyszerésszel együtt a beteg Bethlen Farkashoz, 1553 március 1-én pedig a királynéhoz Gyulafehérvárra menesztik a gyógyszerészt magát, szintúgy 1582-ben is.48 A városi orvosnak és gyógyszerésznek tehát még a legelőkelőbb urak kérelmére is csak a városi tanács engedelmével lehetett távozniok a városból; így volt ez akkor mindenütt az országban. Ezen a nagy gyógyszerészhiányon aképen segítettek előkelő uraink, hogy a saját udvarukban, maguk szükségletére tartottak patikáriust. Bethlen Gábor gyulafehérvári udvarában (1628 körül) egy Caesar nevű (olasz?) gyógyszerész működött, kinek évi fizetése 100 forint volt s ezenkívül még 60 forint heti pénz is járt neki; ő mellette egy „második patikárius“ is volt alkalmazva, évi 125 tallér fizetéssel, míg az udvar „ispotálymestere“ csak 60 forintot, a „feredős“ pedig csak 32 forintot kapott egy évre.49 Nádasdy Tamás nádor is külön gyógyszerészt tartott a 41 Közlemények Szepes vm. múltjából, V. (1913.), 63. 42 Tört. Tár. 1902., 566. 43 Magyar Tört. Tár. XVII. (1871.), 160. 44 Orsz. levéltár (Nádasdy-levelek). 45 Monum. (I.), 24. kötet, 64. oldal. 46 Tört. Tár. 1893., 85. 47 Linzbauer: II. 7. 48 Hermanstädter Bürgermeisterrechnungen, p. 40, 43, 46, 51, stb. 49 Radvánszkjj: Udvartartás és számadáskönyvek stb. 230. H*
