Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról 77 mondás: „Un chancelier sans sceaux est un apothicaire sans sucre“, szabadon fordítva: nótárius pecsét nélkül, patikáros cukor nélkül — hajító fát sem ér. A cukor és a cukorral készült csemegék mellett a gyertya, a papiros, a tinta és a spanyolviasz voltak azok a cikkek, melyeket a nagyközönség hajdanában a gyógyszertárakban vásárolt. A fáklyák is rendszerint a patikából kerültek ki. Pozsony városa számadáskönyveinek egyik helyén 1482-ből (Mátyás királyra vonatkozólag) az áll, hogy „Freitag vor Johannis Babtiste hab ich von den Appoteker kawft 6 windlichter per 2 fl., domit man unsern gnädigen Herrn den König bei der nacht als er von dem Heer heriiberkhomen, geleucht hat“ (Ortvay, i. h.). Ulászló idejében is Egerhard és Bálint nevű budai gyógyszerészektől vásárolták a királyi palota és az udvari helyiségek világítására való fáklyákat, gyertyákat, narancsot, citromot, gránátalmát és a cukros süteményeket, melyeket ez az édesszájú, de különben keveset érő királyunk nagyon kedvelt. Még vidékre is utána küldték ezeket.17 Orvostörténeti gyűjteményemben van egy 1605-ből való rossz latinsággal és sok íráshibával megírt számla, melyet a nagyszombati gyógyszertár tulajdonosa (Catharina Filibonin) nyújtott be magnificus és spectabilis Beday (Rhédey?) uraságnak; ebben a különböző cukros csemegék, befőttek, konfektek, rizs, muscus (moschus), aqua cocta stb. mellett ott szerepel a fáklya, papiros, apró gyertya (candelae parvae), cinóbrium-festék is. Mint már más helyen is megemlítettem, különösen feltűnő, hogy régi gyógyszerészeinknek milyen fontos és járatos cikke volt a fáklya és a gyertya (temetésekhez, utazáshoz és házi használatra), úgy hogy azt sejtem: ezeket nem mindig a drogistától szerezték, hanem maguk is készítették, egyik főcikkük lévén a viasz. így volt ez a 16—17. században a külföldön is.18 Egy már Csippéktől régebben közölt érdekes okmányban (1702-ből) gróf Forgách Simon megtiltja a galgóci gyógyszerésznek, hogy boltjában bort, sört vagy pálinkát mérhessen vagy hordószámra árusíthasson; ellenben Besztercebányán (1724) megengedték, hogy a gyógyszerészek tubákot (tabacum pulverisa- tum), borsot stb. nagyban árusíthassanak, de eltiltották őket a leveles dohánnyal, papirossal és kénnel való kereskedéstől. A szeszes italok árusításával való kereskedelmi visszaélések miatt különösen sok a panasz. Kassa városának egyik statútumában (1668) azt olvassuk, hogy az ottani patikában hiányoznak a „beteges emberek kurálására való matériák“ és ami van is, annak sincs virtussá, mert már régi, ezért is felszólítják a tanácsot, hogy „doctor uram mellé bizonyos személyeket rendelne, akiknek jelenlétekben ő kelme a patikabeli marhákat megvisitálná, annak utánna doctor uram a tapasztalható defectusokat detegálván, n. biró uram és az n. tanács valami jó patikárus felől provideálni ne neheztelne, hogy ezaránt is betegekre nézve városunkban jobb provisio lenne, sőt 17 V. ö. Soltész Gyula: Az 1494. és 1495. évi királyi számadások mívelődés- történeti vonatkozásai (Budapest. 1905.), 75. és 87. old. Továbbá: Divéky Adorján: Zsigmond lengyel herceg budai számadásai (Bpest, 1914.), számos helyen. Izabella királyné számára szintén az erdélyi patikákban vásárolták a gyertyákat és fáklyákat. Úgy látszik különben, hogy a gyógyszertárakból csak a jobbminőségű gyertyákat szerezték be. 16. századbeli magyar írások többször említik külön a patikq- (jyertyát és az istápgyertyát. Az utóbbi valószínűleg ugyanaz a candela bacillaris, melyről Bartal munkájában (A magyarországi latinság szótára Bpest, 1901. „Candela“ címszó alatt) olvashatunk. 18 V. ö. Baudot: Études historiques sur la pharmacie en Bourgogne, (Paris. 1905.) 126—129.
