Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Magyar monstrumok
Magyar monstrumok 47 Homályosan emlékszem, hogy még valahol másutt is olvastam erről a fekete kutyává való transmutációról, de már nem tudom, hol1? (Talán valamelyik népköltési gyűjteményünkben.) Bizonyos, hogy az Isten haragjának ilyenforma megnyilvánulása nem a mi népünk képzeletének a szüleménye. Ezt a mesét is a bennünket környező fajoktól kölcsönöztük, úgy mint sok mást. Azt hiszem, hogy a kontinensen nagyon elterjedt legenda lehet, mert Holländer könyvében három változata is megvan (egykorú német flugblattok képeivel), némileg módosított alakban: az egyiknél állatai elhullása miatt lövöldözi az eget (1632-ben) a német kavalier (25. kép), a másiknál egy szívtelen lengyel nemest, ki nem akarja olcsó pénzen ^rf^róífliflge^gunlíer^emKWiMuna / Híneé Sicnirtu’ii!' in einen Sännt» / im unferfiirfrtjún Rupfer - Stof «6fle6ilkf uni) SJonbeiPf Grter £mitbff<§rte6en/ 3m 3<jfor Äbtlftl/j67j. 25. A fekete kutyává változott, Isten ellen lázadó úr. (1673-ból való német flugblatt egy része.) szétosztani sertéseit a szegény nép között, disznóvá változtat az Úristen haragja, mint ahogy Kirke is disznóvá változtatja Odysseus társait. Azt hiszem, hogy itt úgy a fekete kutyában, mint a disznóban a démonnak, ördögnek a képzete lappang, mint két ősrégi formája a gonosz léleknek. Az efféle szidalmak: ebadta, kutyateremtette, ebanyájú, kutya- foganású synonym kifejezései annak, hogy ördögadta, mert a magyar nép hite szerint a boszorkányok, bűbájosok sokszor kutyává változnak és úgy kínozzák a földi halandókat. Ez magyarázza meg azt is, hogy miért büntették oly szigorúan régi törvényeink az adtával, teremtettével való káromkodást, holott mai érzésünk szerint ezek a szólások egészen ártatlanoknak látszanak.12 A lóvá tesz és megnyergel is még a régi, évszázados boszorkányhittől ered. De különösen a disznó, ez a nyugtalan, folytonosan röfögő és piszokban fetrengő, „rútságos és fertézetes“ állat (ahogy egy 12 Y. ö. Kertész Manó: Szokásmondások (1922), 91.
