Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Magyar monstrumok
Magyar monstrumok 43 deur ist sonderlicher Positur, dick und fett, und hat einem Kopf, welcher vollkommen dreimal so grosz, als hiesiger Einwohner Köpfe sein, ist schwarzgelb von Farbe. Es wird in allen Städten wo er hinkomet durch Placat verboten, das keine schwangere Frauen ihn beschauen sollen!“ Vannak régészek, kik azt mondják, hogy a görögök azért állították fel gyönyörű szobraikat a köztereken, hogy áldott állapotban levő asszonyaik láthassák az emberi szépség mintaképeit és szép gyermekeik legyenek. Nálunk szintén ősi múltja van a megcsodálás hitének és annak is, hogy hogyan kell ez ellen védekezni: fügét mutatni az illető kártokozó, veszedelmes személy, undorító állat stb. felé, vagy egyszerűen a hüvelykujjat a behajlított tenyérre szorítani s végső esetben az sem árt, ha a teherben levő nő háromszor arra felé köp, vagy legalább is köpésszerű szájmozdulatot tesz, hogy a gyermeket ne fogja az igézet és torzzá ne váljon. Ez az „anspucken“ a németeknél és más népeknél is régen járja, sőt már a rómaiaknál is megvolt („expuere“), mint praeservativum és védekezés a szemmelverés és egyéb démoni ártalmak ellen. Pliniusnál olvassuk, hogy a rómaiak akkor is hármat köptek, mikor valami új gyógyszert vettek be; azt tartották, hogy így erősebben fog hatni. A legrégibb keresztelési rítusban is ott szerepelt az újszülöttre való ráköpés, mint apotropaeikus (hárító) védekezés a betegségokozó démonok irigysége és ártalmai ellen (ma is köpünk egyet, sőt többet is, ha valakinek egészséges kinézését dicsérjük) s egy, a 15. század második feléből való kéziratban is azt olvassuk, hogy az ördögtől megszállott embernek a szájába kell köpni, mindjárt rendbe jön.8 Az emberi nyál gyógyító erejében való hit ősrégi s már Krisztus gyógyításaiban is jelentékeny szerepe volt. Hogy a megcsodálásnak van-e valami alapja, vagy se, az még ma sincs egészen tisztázva; tudós orvosok is akadnak, kik — bizonyos (szűk) határok közt — lehetségesnek tartják; hogyne hinné tehát a nép1? és hogyne fogadta volna szívesen azt a Buckisch nevű szélhámos német orvost. ki a 18. század első felében nálunk is megfordult és reklámfüzeteiben világszerte hirdette, hogy az uterusban levő torzokat korrigálni tudja? Az egykorúak hite szerint megcsodálás volt az oka a leghíresebb magyar kettőstorz, a szőnyi ikrek keletkezésének is.9 Nem szándékozom bővebben foglalkozni ezekkel, mert előttem már mások10 is részletesen megírták a világhírre vergődött Ilona és Judit históriáját. Röviden csak any- nyit, hogy ezek a keresztcsonttájon összenőtt ikrek (pygopagus) 1701-ben, Szőnyben (Komárom m.) születtek s bár említett testrészükön össze voltak forrva (23. kép), arcuk és testük akként volt (féloldalt) egymás felé fordítva, hogy kényelmesen ülhettek s lassú lépésben járni is tudtak. A székelés szükségét közösen érezték (s közös végbélen át végezték), ellen8 „Aperto ore pacientis suffla et spuas in os et statim sencies lingwe mutacio- nem uel oris restriccionem.“ (V. ö. A. Franz: Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter. (1909. II. 561.) 9 Torkos Jusztusz János írja ezekről: „Mater huius bicorporis, primis graviditatis euae mensibus attentius contemplabatur canes coeuntes, arctius cohaerentes, et capitibus erga se invicem quodammodo conversos, eosque sibi crebrius praefigurabat.“ 10 Lásd Vámossy: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (44. 1.); Tóth Béla: Magyar ritkaságok, II. kiadás (160. 1.); Holländer: (i. m. 112. 1.); Werther, G. C'hr.: De monstro Hungarico (képpel), Lipsiae, 1707. (Ezt az előbbiek és Apponyi nem ismerik.) A Holländer idézett munkájában reprodukált 1724. évi flugblatt, melynek eredetije a Germanisches Museumban található, tévesen Magdalénának és Susannának nevezi az ikreket.
