Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Régi magyar betegségnevek 287 madárbetegséget is jelölnek, pl. a fartő- mirigyek gyúladását is.) 6. Végül némely helyen béfca'-nak nevezik a lópata alján levő szarunyírt (az EtSz.-ban említett „der hohle teil am pferdehuf“) is, ami annál érdekesebb, mert ezt már a görögök is batrachos- nak nevezték. *Béka-leveleg. Lásd Béka. *Békavar (u. o.). *Békolat, békolás: valami lóbetegség. (Kötélbehágás? esűdsömör?) Ha az lovon békolat vagyon, az ló a békóláson hoszú gyakós szőrű, ha fel fűsűllöd a bókolást hosszan stb. (Ts. Μ.—K. I., 81.) Jó zöld ír az békolatban levő sebes lábnak (u. o.): eine gute grüne Salben, welches Ross wundt ist in den Fesseln (a német eredetiben). *Bélindulás. A has-folyás, mellyet Dunán túl hasmenésnek vagy bélindu- lásnak-is nevezni szoktak. (Csapó. Orv. K., 156.) Bélpoklosság: lepra. — A pokol és poklosság, annyit is tett eredetileg, mint malum, baj, betegség, továbbá rútság, csúnyaság; az első tekintetre különösnek látszó bélpoklosság szót pedig talán avval lehet magyarázni, hogy a leprának nemcsak bőrbeli, hanem ú. n. viscerális alakja is van, melynél a lepracsomók a belső szerveket, különösen pedig a tüdőt és a beleket is ellepik, bélhurutot, szapora hasmenést, szóval vérhasszerű tüneteket okozva. Lehetséges, hogy réges-régen, mikor a bél- poklosság szó született, talán éppen ilyen viscerális leprajárvány lepte el Magyarországot s így került a poklos- Sághoz a bél. •Bél-szakadás: hernia, sérv. (Domby, 33.) *Biborcs, biborcsó, buborcs: gyulladásos daganat, tályog. Az ló láhán alatt, ki buborcs vagyon, mesd meg nekie ... míg meglátod, minémű rútság jár ki belőle. (Csiks., 217.) Az ló szárát alá mind az biborcsig erősen meg kell tekerni és az biborcsot egy érvágó vassal vágasd meg. (U. o. 218.) Hamarában érvén vágd megh az biborczoiat, az hol az ütíst.űl feől dagadott. (M. P., All. L., 1906. 213.) Bodza. A NySz. (I., 224.) egyik helyén azt olvassuk, hogy „Lábait rongyolta bozda betegsége“, s ezt a betegséget a szótár ,.podagrá“-ra magyarázza. Minthogy az idézet szerint e betegség a lábat „rongyolta“, nem köszvényt, hanem a láb bőrének kisebesedését, fekélyeit gyaníttatja. Elsősorban tehát az idősebb emberek alszárfekélyeire és a lábszár gyűjtő-ereinek kitágulására (varices; krampfader) kell gondolni; az utóbbiakból, ha elhanyagolják, könnyen származnak ilyen gyulladásos csomók (phlebitis, periphlebitis) és nyílt sebek, fekélyek. A B. szó ma is él és a TSz tanúsága szerint csakugyan varix-ot jelent. Veszprém megyében, Somogybán, Halason stb. bodzás, bozdás v. bozzás lábúnak mondják, akinek dagadt, varicosus lába van. Már több mint száz év előtt B.-nak nevezték a lovak lábának egyik baját is.‘ Rohlwes Baromorvos- könyve (1814. évi kiadás, 63. old. „bodzás láb vagy tsürökév“ cím alatt tárgyalja ezt a betegséget. A leírásból tisztán kiderül, hogy itt a B. a lovak lábának azt a betegségét jelenti, amit. ma csüdsömör-nek nevezünk. *Bolond hagymáz. Szörnyű nyavalyában esém, a bolond hagymázban. Negyven nap s éjjel egy falatot nem ettem, sem álomra a szememet be nem huntam. Olyan fantasia volt rajtam, hogy régen megholtam s a feleségemnek azt mondottam: Nem az én testem az a kit te lácz, mert én régen megholtam. (Cserei. Hist., 339.) Onnan Kálha menvén, a bolond hagymázban estem egynéhány hetekig (u. o. 303.). (A főfájás) a hirtelen fogó forró-hideglelésben gyakrabban bolond-hagymázt jelent. (PP. Pax., C. 2.) A hasi hagymáznak (tífusznak) egykori gyakori jelenségét, a delirium typho- sum-ot, továbbá az agyhártyagyulladást (meningitis-t, ,,fejtifusz“-t) jelentette (lásd Csapó, Orv. K., 5.). A B. különben PPB1. szótárában is megtalálható „phrenesis“ alatt, melyről meg jegyzem, hogy a középkori és újkor- eleji orvosi nevezéktan szerint nemcsak a tífuszt, hanem a lágy agyburkok fertőző gyulladását (meningitis cerebrospinalis is jelentette. *Bolyogás: bolond; demens. A miatt szokott lenni bolyogás, avagy bolond. (Ts. M.—K. I., 97.) Ha valamelly ló bolyogás (u. o. 99.). * Bor só: cysticercosis, a sertés borsóka- kórja. Lásd Szeplő 2. Borzláb (lóbetegség): a. m. Serke. (Rohlwes, 1814. kiad., 43.) Bozdabetegség: lásd Bodza. *Cibikkel: sántít. (Köszvényes ember ről.) Kezdettem az házban cibikkelni igen erőtlenül. (1711; T. T., 1891. 292.) V. ö. TSz. Cimpa. Lásd I. kötet 173. oldal. *Csábult: bolond. A NySz.-ban „el- C6ábul; seducor; verführt werden“, „megcsábul; obstupeüo; ausser sich 6ein, betäubt werden“; holott a NySz példái közül is egyik-másik igazolja a „bolond“ jelentést (így: az ő megcsábull elméjének első szülöttye; Matkó, B Csák, 3.; nem tsábult meg fejem, hogy iszapot egyek; Gvad., Időt., 46.) To-
