Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adattár
176 Pestisemlékek sen bort kapni s hogy az teljesen el ne fogyjon, beszüntették a hitelezést.® Az óvóintézkedések hiábavalók voltak, mert a pestis július közepétől okt. 21-ig nagy mértékben szedte áldozatait. A hullákat utóbb már eltemetni sem tudták, ami a levegőt is dögvészessé tette; megrendült a hatóságok tekintélye, sőt még az Istenben vetett bizalom is. Teljes felfordulást látunk ekkor Késmárkon, de talán az országban mindenütt és ezeket a szörnyű napokat a legmegrendítőbben és egyszersmind a legborzalmasabban Trompler János helyettes bíró örökítette meg·7 Mesteri leírása szomorú érdekességénél fogva megérdemli, hogy szélesebb körben ismertté legyen. Különösen élénk a következő részlete, melyben így sóhajt fel: „Isten irgalmazzon neked szép Késmárk városa — de siralmas is az állapotod! Hová lett polgárságod színe-java? Hova lett viruló ifjúságod? Hova tűntek az ifjak és szüzek, kik azelőtt csapatostul lepték el a sáncokat, — hova a vidám gyülekezések a váristállók elől? Ha elődeink s boldog ifjúságunk koráról gyászos jelenünkre száll tekintetünk — bizonnyal ajkainkra vehetjük szent Polykarp ama sóhaját: 0 Deus! in quae nos reservasti tempora! (Ó Isten! minő időket engedtél megérnünk!) A honmaradt polgárokat házuk népével együtt majdnem mind elragadta az alattomos pestis, mely még egyre lappang úgy a városban bent, mint azon kívül, a majorokban és halottmosó házakban. Nagy volt a mi reménységünk, hogy sz. Gál napjáig a jóságos Isten meg fogja elégelni pusztító angyala rombolását. Hiába — a járvány még egyre dúl. Egész családok kihaltak, nyomorult özvegyeket és árvákat hagyva hátra. A város őrei is elpusztultak; pásztor nélkül kallódik a kivert gulya. A város szolgái mind oda vannak. Leapadt a munkások száma s a toronyőr is kimúlt. Nemrégiben adta ki lelkét Lőcsén az egyetlen darabont, ki a városhoz hű maradt. A „Thorwirth“ meg van fertőzve, a városi ács meghalt. Az alsó molnár háznépestül elpusztult, a felső malomból kihalt minden gyerek. Mind a két vendégfogadó meg van már fertőzve, a korcsmáros feleségével együtt elhalt. A bábákat — kiket egymásután felfogadtak — mind elragadta a pestis, nem csoda hát, ha áldott állapotban levő és szülőasszonyok, anyák csecsemőkkel együtt nyomorult halállal pusztultak el. A sírásók és halottvivők egymásután hullottak sírba. A hóhér egész családjával együtt a járvány martaléka lett s követte őt a városi szolga háznépe. A városháza fűtőasszonya is lerótta tartozását a természetnek. A régi vásártér kihalt — s a „Sumpf“8-on alig lézeng egy-két ember, akit eddig megkímélt a vész. Az utca is majdnem teljesen elárvult; itt adta ki lelkét a pestis-ellenőrző bizottság egyik tagja is. Az asztalosok s a koporsó- csinálók majdnem valamennyien odavannak. Ám a gyilkoló angyal nem maradt meg a régi vásártéren, a „Sumpf“-on az új- és a várutcákban; halálthozó útját a Ring és a városháza felé vette s nem kímélte meg az előkelők hajlékát sem, egyenként ragadva el büszke hajadonjaikat, kik azelőtt felvetett fővel rótták a város utcáit. Csakhamar a királyi bíróságra került a sor; Zoner Lukács úr, a bírák elnöke, hagyta először kedves Sache ausser den todten Körper nicht anrühre, sondern auch von verpesten Kleidern oder andern Sachen niemandt etwas verhändig oder übergebe, viel weniger zu die Meinige hingehe und deneselbigen von verpester Sache etwa zu reichen werde; so wahr mir Gott helfe! (U. o.) 6 U. o. 7 U. o. 8 A kath. templom melletti utca, ahol mocsaras talaj volt.
