Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Az olejkárok
166 Az olejkárok készítményeiket s bizonyítványt kaptak tőle; ellenben semmi szín alatt sem volt megengedve nekik, hogy a lábukat Ausztriába vagy a német örökös tartományokba betegyék, vagy akár ide szóló útleveleket adjanak nekik a hatóságok. Mindez azonban hiábavaló volt; a legszigorúbb rendelkezések sem használtak semmit, a mi olejkárjaink azután is vígan járták hamis útlevelekkel, álutakon — a német tartományokat s a francia háborúk idején még korlátlanabbá űzték visszaéléseiket. Végre is egy kisebbszerű nemzetközi egyezményre volt szükség, hogy megfékezzék őket, de csak jóval később: 1835-ben, mikor is Ausztria, Oroszország és Szászország olyan egyezséget kötött, melynek értelmében az elfogott olajos tótok portékáit elkobozták, őket pedig dolgozóházakba internálták. Száz esztendeig hiába igyekezett a helytartótanács idehaza letörni a tótok „ősi gyógyászatát“, a dolgozóházakkal való kecsegtetés azonban megtette a hatását! Hogy mi minden volt az olejkárok szelencéjében és kordéján, arról szintén felvilágosít Linzbauer nagy műve: füvek, gyökerek, Bécsben vett és különféle színűre festett faolaj, sáfrány, bors, kömény, boróka- és fenyőolaj, alkörmös, térjék (borsóból különféle aromás növényekből, zabszalmából stb·, pecséttel és „velencei“ felirattal ellátva); kifőzött háj, mint „medvezsír“, elhullott házi állatok csontjai, mint „narválfog“; továbbá növényi labdacsok s növényporok arany- és különféle más színű papírban; balzsamos gyomor-gyógyital, kőolaj, borostyánolaj, terpentin, fehér arzén, kenőcsök, tapaszok, cukorneműek és mézeslepények, különféle anti- mon- és ólomkészítmények, szeszek stb. De ezenkívül, mint az alábbi irat9 bizonyítja, még sok más érdekes összetett gyógyszerrel és specialitással is házaltak a tót olajosok (ez esetben is Turóc megye szülöttei), kiknek egyike olyan renitensül viselkedett, hogy még a szolgabíróval is szembeszállt, bizonyára nem számítva arra, hogy ennek harminc bot az ára. Az érdekes iratból (melyet eredeti szövegében adok, mert még nem volt máshol közzétéve) kiderül, hogy az aloe- csöppektől és a mát er elleni orvosságtól az aqua aureáig és szt. János tenyeréig sok minden volt még az olejkárok hátizsákjában, a znióvár- allyai jezsuiták pecsétjével szanktiflkálva. Az irat, az ő nem csekély számú helyesírási és grammatikai botlásával együtt, hű másolatban a következőleg hangzik: „Relatio medici C ott ensis super Visitationem Medicamentorum apud Turociens(is) Cottus homines repertor(um). In conformitate cujus omnes illae species, quae in Patentalibus ipsorum comprehensae non sunt, et ab intus recensent(ur), confiscatae sunt, ipsi vero Circumforanei penes seriem cohortationum salvi dimissi, pste (?) Mathia Bitos ob cerniosas et induentes Declarationes occasione interceptionis in D. Judlium Lad. Czabay divectus (divectas? directas?), 30 baculorum ictibus pulsatum. Praeter p(rae)specificata in patentalibus Nro 1 Medicamenta inventa sunt: 1. Alcermes. — 2. Tincturam (!) purgante (!) uti dicit ex Aloe, Liquiritia et Spiritu Bacc. Junip. — 3. Emplastrum ex pice, Cera, Terebentina, coloris viridis. — 4. Simile Emplastrum coloris fusci. — 5. Oleum Limbi (!) adulteratum Terebintino (!), coloris viridis, exhibent in morbis aurium. — 6. Ros solis, crescit in pratis, venditur ut plurimum braxatoribus, quo fine, ipsi soli ignorant. — 7. Acxunia (!) Ursi, hanc artriticis vendunt. — 8. Essentia contra Mater1 apud ipsos dicta, constat ex oleo Carvi et prius notata Tinctura purgata (!) — 9. Aqua Aurea, Zlata Votka, apud ipsos, quam ex Rosmarino, & Alchermes parata (!), pro oculis exhibent. — 10. Bal9 Pest vm. levéltárában. 1775. (jan. 17.) fasc. 17, No. 1.
