Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
A királyi érintés gyógyító erejéről
A királyi érintés gyógyító erejéről. Ősrégi időkre visszavezethető a primitív népeknek az a hite, hogy fejedelmi személyek, királyok, császárok kezének érintése gyógyító erővel bír. A vezért, a majort és az ő fenségét (majestas-kt) mindig megbecsülték, mert papnak, prófétának, Isten és ember közötti közvetítőnek tekintették, kire emberfölötti erőket ruházott egy fensőbb hatalom. Szerintük a betegséget démoni hatás okozza s a fejedelemnek megadatott az az isteni erő, amely a betegség-démont megfékezi vagy kiűzi a beteg testből. C. Valgius római író (Horác barátja) könyvet írt a növények gyógyító erejéről s a (befejezetlen) munka előszavában említi, hogy Augustus császárnak megvolt az a képessége, hogy minden emberi betegséget meggyógyított;1 más római írók viszont azokat a csodaszámba menő gyógyításokat emlegetik, melyeket Vespasianus kezei végeztek a mindenfelől hozzásereglő betegeken és Plinius szerint Pyrrhusnak, az epiruszi királynak, egyik hüvelykujja is arról volt nevezetes, hogyha avval vesebajos emberek hátát érintette, akkor meggyógyultak: „remedio erat, si cuius renes tumentes eo tetigisset“. Mikor a király tetemét elégették, a csodatévő hüvelykujj ép állapotban megmaradt és sokáig őrizték ereklyeként, aranyos tartóba zárva, a dodonai Zeus-templomban. Pyrrhus-nak tehát gyógyító erejű ujja volt: daktylos iatrikos (digitus medicus vagy medicinalis). A régiek azt tartották, hogy különösen a középső (nagy) ujjnak (a digitus impudicus-akk) van ilyen ereje, mert ez — szerintük — egy ín útján egyenes összeköttetésben van az ész és erő székhelyével, a szívvel. A görögök, rómaiak s később az északi germán népek a negyedik (gyürüs- vagy nevendék-)ujjat is gyógyító erővel ruházták fel, sőt a régi magyaroknál is „orvos-ujj“ *volt ennek az egyik neve. Ez a két ujj nagy hasznára volt a kezével gyógyító cheirourgos-nak (chirurgusnak), mely szó azután (némelyek szerint) a görög köznép nyelvén Goorgios-szá romlott. A magyar György névnek eredeti ősi jelentése tehát sebész (nem pedig „földmíves“) volna. Hogy csakugyan így van-e, annak eldöntését rá kell bíznom a nyelvészekre. A gyógyító ujjakban való hit különben, úgylátszik, ma is nagyon el van terjedve a primitív népek körében. Lane (An account of the manners and customs of the modern Egyptians, I. 395.) említi, hogy Egyptomban némely mohamedán nő a váltóláz elleni amu- létumképpen keresztény vagy zsidó hullákról levágott és megszárított ujjakat hord a nyakán. Ugyanilyen célra szolgált az indiántörzseknek az a szokása is, hogy ellenségeik levágott ujjait konzerválták és amulé- tumnak tartogatták. Újszülött (kereszteletlen) gyermekek ujja régebben 1 Plinius: Hist, nat., lib. XXV. cap. 2. bevezetés.
