Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
A húslátók
A húslátók 161 A legrégibb időben, úgy látszik, csak a mészárszékek ellenőrzése volt a húslátók feladata, mert az élőállat vizsgálatról nincs szó emlékeinkben. Legelső erre utaló nyom 1507-ben akad, midőn Sopron városa elrendeli, hogy a húslátók azon legyenek, hogy a mészárosok jó ökröket vágjanak, 1523-ban pedig már határozottan vágómarha-szemléről tesznek említést. Ettől kezdve lépten-nyomon találkozunk élőállat-szemlére vonatkozó rendelkezésekkel, sőt 1595-ben Kolozsváron a levágandó marhát a látómester tartozott a levágás előtt megbélyegezni. Kötelességük volt a húslátóknak arra is ügyelni, hogy csak jó minőségű, egészséges marhát vágjanak. Több helyen nyoma van annak, hogs'· a húslátónak ármegállapító, limitáló joga is volt. Büntető rendelkezésekkel a legrégibb idő óta találkozunk azokkal a mészárosokkal szemben, akik rossz minőségű vagy beteg állat húsát mérik vagy tartják székükben. A húsvizsgáló joga volt kifogásolt hús esetén az elkobzás, amit vagy maga, vagy hatósága útján gyakorolt; ezen felül pénzbírsággal is találkozunk már a legrégibb időben. A húsvizsgálónak részletesebb utasítást csak az 1700-as években adnak városaink. Erészben elsősorban Kassa, Esztergom és Győr városa említendő, nemkülönben Krasznamegye, melynek statútumaiban már határozott formában van szó nemcsak az élő, hanem a levágott állat húsának rendszeres vizsgálatáról is. Ügy látszik eddig az ideig a húsvizsgálók működésének súlypontja az élő állat és a mészárszék vizsgálata volt. Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. IT 11
