Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Szent Margit asszony öve
10 Szent Margit asszony öve mát és könyörögjön is érte. A levél fogalmazásából nyilvánvaló, hogy Capistranói szent János ezt az övét és egyéb nála lévő ereklyét más teherben lévőknek is el szokta volt küldeni, hogy szülés közben való szenvedésük ne tartson sokáig (pro allevatione mulierum pregnantium in partu existentium). A középkorban nagyon elterjedt szokás volt, hogy a szülőnők kölcsön kérték a papoktól azt az övét, melyben első miséjüket tartották, vagy ha ilyen nem volt, akkor azt az inget, nadrágot stb., melyet primiciá- juk alkalmával viseltek. A szentek cingulumai közt legnagyobb híre volt a Boldogságos Szűz, antiochiai szent Margit és szent Erzsébet14 övének. Az elsőből több példányt őriznek Franciaország különböző egyházaiban, így például Puy- Notre-Dame-ban (Anjou, Quintinben (Bretagne), Conques-ban (dép. Avey- ron; a 13. századból!)14 15 XIII. Lajos felesége, ausztriai Anna, mindkét lebe- tegedése alkalmával elkérette s viselte a puybeli Mária-övet: ennek védelme alatt született XIV. Lajos és az orleansi herceg.16 Nincs tudomásom róla (s nem is kutattam), hogy nálunk használatban voltak-e ilyen Mária-övek, ellenben nyoma van annak, hogy „szent Margit asszony öveu hazánkban is szerepelt mint szülési cingulum. Antiochiai szent Margitról azt mondja a legenda, hogy mielőtt lefejezték, azt kérte Istentől, hogy halála után védelmezője lehessen a szülőnőknek. Franciaországban az egész középkoron át nagy tiszteletben részesítették ereklyéit s többek közt az övét (la ceinture de ma dame saincte Marguerite, vierge et martyre), mely 1789-ben még megvolt a párisi Saint- Germain-des-Prés egyházban, melyet a benediktinusok (bizonyos összegért) rákötöttek a teherben lévők derekára. Dionis, az ő híres munkájában (Traité des accouchemens, 1718-i kiadás, 208. old.) említi, hogy szülés közben „un grand nombre de femmes se font apporter la ceinture de sainte Marguerite“. Medicis Mária szülésekor is ott voltak szent Margit reliquiái a királyné szobája asztalán, mellette a nagy ájtatosan imádkozó szerzetessel.17 Ö volt a katholikus hívők Eileithyiája, nemcsak Franciaországban, hanem mindenütt, hol a középkori keresztény meggyőződésnek és hagyománynak talaja volt. Nálunk csak a 17. század második felében akad nyoma szent Margit asszony övének, még pedig a pozsonyi Klarissza- apácáknál. Takáts Sándor említi egyik munkájában,18 hogy a pozsonyi apácáktól gyakran kölcsönkérték ezt az övét a teherben lévő magyar asz- szonyok.19 Hogy valahogyan veszendőbe ne menjen, rendesen katonai kísérettel vitték a vajúdó asszonyokhoz, meg vissza a pozsonyi apácákhoz. Az 14 Szt. Erzsébet övének németországi használatáról lásd Archiv f. Geseh. d. Medinin XIV. (1922), 63. (Anna brandenburgi őrgrófné levele 1474-ből.) Ott is éppúgy küldözgették egymáshoz ezt az övét az előkelő teherben levő nők, mint a mieink szt. Margit övét. 15 Aesculape, 1927. 169. 16 Ezen Puy-Notre-Dameban őrzött Mária-övnek képét is adja Witkowski az ő igen érdekes munkájában (Histoire des accouchements chez tous le peuples. 1887.) a 125. oldalon. W. J. Diliing írja (i. h. 43. old.), hogy Nagy-Britanniában a 16. század elején az angol arisztokrata nők (sőt a királyné is) nagyon kedvelték ezeket a Mária-öveket (cur Lady’s girdles) és amikor a monostorokat Leicesterben feloszlatták, tizenegy különböző helyen találtak ilyen öveket. 17 E jelenet képét lásd: L. Toussaint: Causeries d’une accoucheuse. 1910. 126. old. 18 Takáts S.: Régi magyar asszonyok (é. n.) 121. old. 19 Takáts S. azt mondja, hogy „egyik súlyos betegtől a másikhoz vitték“. A közölt adatok szerint azonban mindig nőkhöz vitték az övét s így kétségtelen, hogy ez is főleg szülési cingulum volt.
