Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)

Szent Margit asszony öve

8 Szent Margit asszony öve írva: „I + N + R + I. Verbum earo factum est et habitavit in nobis“, a másik oldalára pedig: „+ Maria + In conceptione tua Virgo Immaculata fuisti“. Használati utasítás: „Massa cerae benedictae (aut ut dicunt) fla­gelli diaboli in illam inflexam imponatur et sigillo benedicto obsigilletur. Si quis (femina parturiens) talem schaedulam sumere voluerit, debet su­mere in aqua benedicta Sanctorum Trium Regum... et orare debet ante sumptionem ter Pater et Ave, totidem Gloria Patri et semel Credo“ stb. A könyvecske, melynek eredetije nem magyar ember szerzeménye, hanem egy Glopsperger Lukács nevű bajor szerzetesé (t 1672.), azt is elmondja, hogy az említett eljárás fölötte hatásos a betegségi démon kiűzésében, s nehéz szülések alkalmával nem egyszer megtörtént, hogy kevéssel a cédula bevétele után befejeződött a szülés s a világra jött magzat a homlokán, az ajkai közt vagy kezébe szorítva hozta magával a varázsigés cédulát.10 És ezeket a cédulákat még ma is nyeldesi Bajor­ország vakbuzgó népe! Ottan „Esszett’l“ néven árusítják ezeket az apró cédulákat (9. kép), melyeknek a felírása ma is ugyanaz, mint amit a gyöngyösi kódex említ. Ennek a különös szertartásos gyógy­kezelésnek, mely módosult formában még ma sem tekinthető teljesen elavultnak,11 szintén megvan a maga ősi folklorisztikus alapja: a betegség megevése, megemésztése és ilyen mó­don való megsemmisítése. Már Plinius említi azt a római szokást, hogy ha valaki a gránát­alma virágját leszakítja, a szemeit vele meg­érinti s azután (anélkül, hogy megrágná) le­nyeli: abban az esztendőben nem lesz baja a szemeivel. (A betegség transplantatio ja a vi­rágra.) Württembergben még ma is járja az a szokás (és ha jól emlékszem, nálunk is meg­van némely vidéken), hogy hideglelés alkalmá­val a beteg nevét, korát és betegségét kis papírosra írják, kenyérbe vagy gyümölcsbe teszik s a beteggel megetetik. Vagyonosabb családjainknál néha az is megtörtént, hogy a szülés gyorsítása végett egy magyar aranyat vagy saskövet kötöttek a vajúdó asszony hasára. A aurum hungaricum-nak, a legtöbb aranyat tartalmazó pénznemnek, mint gyógyszernek, nagy híre volt hajdanában s Páriz Pápai is azt mondja többek közt, hogy „úgy tartják, hogy a szülés fájdalmában i° úgy látszik, hogy Glopsperger uram mitsem tudott a toursi zsinatnak (1583.) hozott azon határozatáról, mely megtiltja a papoknak, hogy hasonló cédu­lákkal, írásos amulétumokkal és ráolvasásokkal gyógyítsanak. („Omnibus ecclesias­ticis prohibemus... ne phylacteria, annul os, schedulas, characteresque pro amuletis benedictos cum certa precum formulas verbis etiam incognitis conceptas, vel sub- submissa voce prolata deferant. Doceant sacerdotes. .. magicas artes incanta­tionesque quibuslibet infirmitatibus hominum nihil adferre remedii, aut animalibus languentibus claudieantibusque vel etiam moribundis nihil quidquam prodesse.“) A cédulás kúrákról, betegségek megevéséről (a görög időkben) lásd még Pradel: Griechische u. süditalienische Gebete stb. (Giessen, 1907.) 380, 381; továbbá Villiers- Pachinger: Amulette u. Talismane (1927), 220 (a 9. kép ezen munkából való). 11 Az 1903 július 29-én Rómában tartott kongregáció megállapítása szerint nem tekinthető babonának, ha valaki (betegségből való gyógyulás előmozdítása végett) pilulába gyúrt madonnaképeket elnyel vagy olyan vizet iszik, mellyel erek­lyék és más hasonlók lettek lemosva. 9. kép.

Next

/
Thumbnails
Contents