Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Szent Margit asszony öve
8 Szent Margit asszony öve írva: „I + N + R + I. Verbum earo factum est et habitavit in nobis“, a másik oldalára pedig: „+ Maria + In conceptione tua Virgo Immaculata fuisti“. Használati utasítás: „Massa cerae benedictae (aut ut dicunt) flagelli diaboli in illam inflexam imponatur et sigillo benedicto obsigilletur. Si quis (femina parturiens) talem schaedulam sumere voluerit, debet sumere in aqua benedicta Sanctorum Trium Regum... et orare debet ante sumptionem ter Pater et Ave, totidem Gloria Patri et semel Credo“ stb. A könyvecske, melynek eredetije nem magyar ember szerzeménye, hanem egy Glopsperger Lukács nevű bajor szerzetesé (t 1672.), azt is elmondja, hogy az említett eljárás fölötte hatásos a betegségi démon kiűzésében, s nehéz szülések alkalmával nem egyszer megtörtént, hogy kevéssel a cédula bevétele után befejeződött a szülés s a világra jött magzat a homlokán, az ajkai közt vagy kezébe szorítva hozta magával a varázsigés cédulát.10 És ezeket a cédulákat még ma is nyeldesi Bajorország vakbuzgó népe! Ottan „Esszett’l“ néven árusítják ezeket az apró cédulákat (9. kép), melyeknek a felírása ma is ugyanaz, mint amit a gyöngyösi kódex említ. Ennek a különös szertartásos gyógykezelésnek, mely módosult formában még ma sem tekinthető teljesen elavultnak,11 szintén megvan a maga ősi folklorisztikus alapja: a betegség megevése, megemésztése és ilyen módon való megsemmisítése. Már Plinius említi azt a római szokást, hogy ha valaki a gránátalma virágját leszakítja, a szemeit vele megérinti s azután (anélkül, hogy megrágná) lenyeli: abban az esztendőben nem lesz baja a szemeivel. (A betegség transplantatio ja a virágra.) Württembergben még ma is járja az a szokás (és ha jól emlékszem, nálunk is megvan némely vidéken), hogy hideglelés alkalmával a beteg nevét, korát és betegségét kis papírosra írják, kenyérbe vagy gyümölcsbe teszik s a beteggel megetetik. Vagyonosabb családjainknál néha az is megtörtént, hogy a szülés gyorsítása végett egy magyar aranyat vagy saskövet kötöttek a vajúdó asszony hasára. A aurum hungaricum-nak, a legtöbb aranyat tartalmazó pénznemnek, mint gyógyszernek, nagy híre volt hajdanában s Páriz Pápai is azt mondja többek közt, hogy „úgy tartják, hogy a szülés fájdalmában i° úgy látszik, hogy Glopsperger uram mitsem tudott a toursi zsinatnak (1583.) hozott azon határozatáról, mely megtiltja a papoknak, hogy hasonló cédulákkal, írásos amulétumokkal és ráolvasásokkal gyógyítsanak. („Omnibus ecclesiasticis prohibemus... ne phylacteria, annul os, schedulas, characteresque pro amuletis benedictos cum certa precum formulas verbis etiam incognitis conceptas, vel sub- submissa voce prolata deferant. Doceant sacerdotes. .. magicas artes incantationesque quibuslibet infirmitatibus hominum nihil adferre remedii, aut animalibus languentibus claudieantibusque vel etiam moribundis nihil quidquam prodesse.“) A cédulás kúrákról, betegségek megevéséről (a görög időkben) lásd még Pradel: Griechische u. süditalienische Gebete stb. (Giessen, 1907.) 380, 381; továbbá Villiers- Pachinger: Amulette u. Talismane (1927), 220 (a 9. kép ezen munkából való). 11 Az 1903 július 29-én Rómában tartott kongregáció megállapítása szerint nem tekinthető babonának, ha valaki (betegségből való gyógyulás előmozdítása végett) pilulába gyúrt madonnaképeket elnyel vagy olyan vizet iszik, mellyel ereklyék és más hasonlók lettek lemosva. 9. kép.
