Liszt Nándor dr.: Népies gyógyitó-módok és babonák Hajduvármegyében (Debrecen, 1906)
!) egyesek bajaikat előadni, elpanaszolni szokták. Sohasem felel a mi magyarunk egyenesen a hozzá intézett kérdésre, hanem nagy bőbeszédűséggel, körülírással, elmondja csaknem egész élettörténetét, beleszőve a dolog lényegét, éppenséggel nem érintő mozzanatokat, szól családjáról, családi életéről, házáról. sőt barmairól is, mig végre szertecsapongó előadással révparthoz érve kisüti, hogy beteg, meg- hütötte vagy „megerőltette“ magát, esetleg valamitől „megcsömörlött“, vagy „rándulásba“ van. Legjobban félnek a hidegleléstől s érdekes, a hogy e bajt előadni szokták; álljon itt egy pár ka- rakteristikus leírás szóról-szóra, a mint azokat hébe- hóba papírra vetni alkalmam volt: „Úgy tiz óra tájban már le vagyok forrázva, úgy érzem a lábaimat, mintha vastag ruha volna rajta, a csizmám, mintha teli volna — aligha a hideg nem lél.“ „Hideglelése van kérem ennek az ártatlannak, csakhogy nem rázza ki, csak elgyalítja.“ „A forróság oly nagy mértékben jön rám, hogy az arczilatomról folyik le, testembe mintha tűket vernének, elkezdi egy helyütt, aztán befutja meres- merevül az egész testemet, hátul a tarkómon jön felfelé a fejembe, azután úgy kótog, majd kilyukad.“ „Kévét emelt kérem, arról léli a hideg, pedig az emeléshideg rosszabb, mint a csömörhideg.“ Kérdésemre, hogy nincs-e hideg borzongatása, igy felel egy: „Igenis kérem az a borzalmas hideg bánt minden nap.“ Egyik-másik előadásának nyelvezete még boldogult Szarvas Gáborunknak is örömöt okozott volna, pl: „Nagybeteg voltam én, kérem alássan, az az agyvelőmoczczanásom volt.“ „Tetszik tudni, könnyen meghűlök én, olyan czukkos természetű vagyok.“ — Vagy „Eddig mindig ödöngött, mindig páczázott ez a gyermek, de most már nagyon le van.“ „Gyomorbajom van, tör, ráz, szintúgy dúgat, dúgatja a fejemet, reggel nyiha (néha) meg-meg- rázza hol a derekamat, hol a lágyékomat, akkor kell aztán csak dúgatni.“ Egy asszonytól azon kérdésemre, hogy szoptat-e, ilyen választ nyertem :
