Liszt Nándor dr.: Népies gyógyitó-módok és babonák Hajduvármegyében (Debrecen, 1906)
4 felesleges munkát a gyakorlat embere, midőn idevágó megfigyeléseit összegyűjtve azokat egy,később megjelenendő esetleg nagyobb föld- és néprajzi területekre vonatkozó gyűjtő munka számára megőrzi, kétségkívül hasznát fogja venni ennek az orvostörténész és hivatásos ethnographus egyaránt, de élvezettel olvasgathatják esetleg mások is, kiket a népélete furcsaságai, a folklór érdekelnek; sok és előkelő oldalról származó, sőt külföldről hozzám intézett biztató sorok ennek világos bizonvitékai ;* hiszen ezekből tükröződik vissza leghívebben a nép felfogása, históriája, hite, sőt költői phantásiája is, azért ilyen szempontból minden kicsinek tetsző eljárás, apró babonás fogás egy-egy darab köve a népies gyógymódok és babonák kétségtelenül óriási, de már-már romladozó épületének, melyet kiásni, felépiteni, a kultúrtörténet számára megőrizni tulajdonképen nekünk orvosoknak kötelességünk. Előre bocsátom még azt is, hogy szigorúan tudományosabb rendszert kis munkálatomban nem követhettem, innen-onnan kikapkodott adalékok száraz elsorolása ez csupán, minden nagyobb szabású feldolgozás nélkül, de mégis a „fü közé szóródott és onnan kiszemelgetett drágakő darabkáknak“ (Grimm) kell azokat tekinteni mindazoknak, kiket a magyar nép közelebbi ismerete, culturális története, gyógyitó tudománya, szerte csapongó babonás lelkivilága érdekel. De bennünket orvosokat más közelebbi oldalról is érint vagy legalább is kellene, hogy érintsen a dolog, mert nyilvánvaló, hogy a régi orvosi tudás is hosszú századokon át ezekből a babonás népgyógymódokból táplálkozott s azokon nőtt az ősfejlődés lassú fokozatain a mai tudományos színvonalra. Hajdan minden babonában hittek s a min manapság csak mosolyog a cultur-ember, az régen dogma volt s ha egyrészt sajnálkoznunk kell a népszellem ilyenirányú mai elmaradottságán, másrészt, hogy az ősi műveltség e maradványait népünk a maga primitiv egyszerűségében megőrizte, azért őt inkább elismerés illeti, mint gáncs, mert ezzel művelődéstörténeti szempontból határozottan Az „Ethnographia“ 1903. évi 5. számában Dr. Munkácsi Bernát, a „Virchow’s Jahresbericht“ 1903 I. Band 404—405. lapjain és a „Mittheilungen zur Geschichte der med. (Hamburg) 1904. III. Band X. 1—2 Györy Tibor tan. referálja.
