Liszt Nándor dr.: Népies gyógyitó-módok és babonák Hajduvármegyében (Debrecen, 1906)

5. Zúzott és szakított sebekre jól kiszárított s azután vízben egy napig megáztatott disznóepét helyeznek vagy magával az ugyanígy kezelt epehólyaggal kötözik azokat be.

Fekélyek. 1. Alszárfekélyeket vaj, ó-bor, viasz, kámfor, sáírán, fehér kókusz-szappan és vöröshagy- mából főzött házi kenőcscsel gyógyítják, állítólag jó sikerrel.

2. Az u. n. rossz, kékszinü (scrophulás, tuberculosus) sebekre összezúzott galambfiókát tesznek puskaporral keverve, úgyszintén puskaport avas szalonnával együtt. Természetesen az eredmény legtöbbször semmi.

3. Duzzadt fekélves lábakra jó gyógyszernek tartják a veréb és rucza szemétjét tejbe megfőzve, pépes borogatások alakjában. Friss vagy szárított és összetört faeper szintén keresett gyógyszere a különféle fekélyeknek és sebeknek.

Sömörös eczematosus bőrkütegek gyógyítására divatos a pipa mocsokkal eszközölt bekenés.

Otuaros gyermek sebeit tűzre tett nedves fából kiserkenő vízzel mosogatják. A keresztanyja által a gyermek nyaka köré kötött szalag is meggyógyítja az ótvart.

Méh- és szunyogcsipést hideg, nedves földdel borogatnak, eczettel locsolgatják, salmiak-szeszszel kenegetik, vagy ha a csípést okozó rovarkát megfogni sikerül, legjobb a csípés helyét annak szétnyomott nedvével bedörzsölni. íme az antitoxin- therapia bölcsője a népies gyógymódok primitiv országában.

Égési és fagyási sebeknél az égett bőrfelületet bekenik olajjal, befedik sárga agyagos földdel, fagyos tagokat pedig savanyított káposztával borogatják.

Lobok. Orbánczos bőrfelületet gyepübodza vagy székfü-thea főzetével borogatnak, rendesen melegen ; mosatlan, melegített vízbe áztatott gvapjnval is mosogatják azt. Gyakori használatnak örvend a hagyományos kámforgolyó, vagy porított mészszel való bekenés, illetőleg behintés is.

Tályogokat hideg borításokkal, sárga kenőcscsel vagy vörös zsírral (a nép vörös markoriumnak is nevezi) * igyekeznek oszlásra bírni, genyedés előse- *

* Higanykenőcs.