Linzbauer Xav. Ferenc: A Magyar Korona Országainak nemzetközi egésségügye (Pest, 1868)

I. Az ország védelme a határokon belül

14

A ragály mindig közelebb és közelebb húzódott; Moldva és Lengyelországon 1730-, a már dögvészes Dalmátián 1731, és Oláhországon át — melytől már 1732 Január 27-én Jslecz, Czellje és Örlei veszteg- helyek megfertöztettek; továbbá Horvátország és a Bánát is a dögvészes 1 i- kai és corbaviai helységek által 1733 Február hóban a legnagyobb veszélynek valának kitéve.

(Codex Tom. II. pag. 16. Nr. 23. ; — pag. 31. Nr. 42. ; — pag. 38. Nr. 52.)

A mindig fenyegetőbbé váló veszély szükségessé tévé, hogy 1734. Február 3-án Bosnia felé Capella hegynél valamint S1 u i n b a n is veszteg- 1 ö h á z a k állítassanak fel.

(Codex Tom. II. pag. 49. Nr. 62.)

Noha az elövigyázati szabályok mindenütt a legszigoruabban megtartattak , mégis Erdély és Bánság 1738-ban a ragály által meglepettek. Királyi rendeletek 1838 Augustus 12- és 26-ról.

(Codex Tom. I. pag. 634. Nr. 546.; — pag. 639. Nr. 547.)

Az országban — a mindinkább és inkább fenyegetővé váló veszély elhárítása s megszüntetése végett — megújult tevékenység nyilvánult, melynél fogva a m. kir. helytartó tanács kebeléből összeállított egésségügyi bizottmánynak tiszte volt a „Prímás vagy Judex Curiae“ elnöklete alatt vezetni az egész országban a pestis-ügyeket. Királyi rendeletek 1738. Augustus 26- és November 10-röl.

(Codex Tom. II. pag. 91. Nr. 111.; — pag. 110. Nr. 132.)

Az országnak nagyobb biztonsága végett Pétervárad és Zalanke- ménben veszteglöházak állítattak fel. Királyi határozat 1738. September 18-ról.

(Codex Tom. II. pag. 98. Nr. 117.)

A hazábani nagyobodott gondoskodással együttesen szintén a bécsi udvari egésségügyi bizottmánynak is 1739 Juli 8-án meghagyatott : miszerint a Magyarhonban felállítandó és vezetendő veszteglő intézetek számára rendszabályokat dolgozzon ki. (Codex Tom. I. pag. 659. Nr. 552.)

Miután a ragály, a mely már S z e g e d i g hatott elő — Szabolcs és néhány egyes táj kivételével — lassacskán alább és alább hagyott — az ország határaink, a jövőre való biztosítása tekintetéből az 1741. Junius 6-ról kelt kelt királyi parancs következtében a következő helyeken:

a) Erdélyben: Törtsvár, Vöröstorony, Bereczk, Chimér, Búcsúm, Bor- gó helségben;

b) a B ánságban: Mehádia és Pancsován ;

c) Tótországban: Zimony és Mitroviczon;

d) Horvátországban: Brood és Gradiskában — állandó veszteglő intézetek állítattak fel.

(Codex Tom. II. pag. 181. Nr. 252.)

E körülménynél fogva, részint mivel a pusztító ragály az ország különféle tájain még folyvást tartott, részint pedig, mivel habár csekélyebb hévvel is, ismét m e g-m e g u j ült, — 1741. December 19-ről kelt királyi határozat folytán meghagyatott a m. kir. helytartótanácsnak: miszerint az ö kebeléből megalakult egésségügyi bizottmány „minden a pestis tekintetéből hozott kibocsátványál“ hivatalos utasítások alakjában ösz- szegyüjtse, azokat legfelső megerősítés végett előtérj esze és a későbbi kibocsátványokat is ezekhez csatolja.

(Codex Tom. II. pag. 189. Nr. 262.)