Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
EMBERI KOPONYAISME. 89 A szeműi* harántul mell-, ki- és lefelé irányult loboralakú űr, melynek mathematicus tengelye hátfelé meghosszabbitva a töröknyergen az ellen oldalival kereszteződik; ennek megfelelőleg a szemürök nyilasa is egy rézsut ki és lefelé húzott kerekded szögű négyszöget ábrázol, még pedig úgy, hogy annak hosszátmérője a haránt átmérővel ismételt méréseim szerint 105 — 110" külső szöget képez. A szeműr belső fala egyúttal válaszfalul szolgál a szem- és orrür között és képeztetik a rostacsont papirlemeze által, melyre a könycsont s ez előtt a felső állcsont homloknyulványának a taraj mögött létező része következik. Az alsó fal igen kerekded szögletben koczódik az előbbihez, minden fal között a leglejtősebb s képeztetik a felső állcsont szemüri felülete és leghátul az inycsont egy igen kicsiny háromszögletű nyúlványa az u. n. szemüri nyúlvány által; külső falát mellül a járomcsont és e mögött az ikcsont nagy szárnyának szemüri felülete alkotja; csupán a felső ivezetet képző fal képeztetik egyedül a homlokcsont vizirányos részétől, melynek belső vége a felső állcsont homloknyulvá- nyával, a külső a járomcsont homloknyulványával egyesül, az előbbi egyesülés homlokálli varrány — sutura fronto maxillaris, — utóbbi pedig homlokjárom- varránynak — sutura fronto zygomatica — neveztetik. A száj ür csak a kemény szájpad s az alsó állkapocs által képeztetik. A kemény szájpadot a felső állcsontok fogmedri nyúlványa köríti, s a fellső áll és inycsontok alkotják, melyek egymással egy keresztvarrány által egyesittetnek. A keményszáj p ad — palatum durum — ivképzése és magassága a koponyaszélesség viszonyát adja. a mennyiben ha patkó alakn és magas, dolichocephaliára, ha pedig elliptikus és inkább lapos, brachicephaliára mutat; igy hasonlókig kifejezik ezt némileg a fogmedernyulvány és a fogak állása is. A szemürök rézsútos állása le és kifelé élőnél a siróra emlékeztet, kinél a külső szemhéji szögletek szintén le- és kifelé húzódnak s igy az arcz fölső felének a szomorúság kinyomatát kölcsönzik; ellenben azon hézag, mely az állkapocs ágának belső felülete és a felső állcsont fogmedernynlványa közt rézsút hát és fölfelé húzódik, a nevetésre emlékeztet, a mennyiben a nevetésnél a szájzugok hát és fölfelé huzatnak. — Az arcznak azon kettős kifejezése pedig, melyben a sirás a nevetéssel együttesen tűnik fel, élőnél azon lélektani kifejezésnél fordul elő, mely gúnynak neveztetik !). Minthogy a csontkoponya felső fele sírásra, az alsó fele pedig nevetésre emlékeztet, ily gúnykifejezéssel bírónak tűnik fel az az avatatlan előtt, és mintha mondaná: »fűi, sum, eris«. 3 3) Lenliossék M. v. Darstellung des Gemüthes. e. m. 2. köt. 304. lap. A M. T. AKAD. ÉVKÖNYVEI XIV. KÖT. VH. D. 12
