Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
84 LENHOSSÉK JÓZSEF zsigeri szelvényei segedelmével különbségi számítások utján matkematice bebizonyította, bogy majomnál — Cercopithecus Sabaeus, Cebusapella, Cyno- cephalus sphinx, Inuus ecaudatus, stb. — nem egészen éri el * 2 ;i-át az embernél található legkisebb értéknek, sőt a Gorillánál csak I3-ét; továbbá, hogy embernél az alapvonal, ha a koponya keskeny, 934, ha széles, akkor csak 88*1 m. m. hosszú, tehát a koponyaürre nézve bizonyos kiegyenlítés létezik1), mit én is számos saját tapasztalataim nyomán bizonyíthatok és mint ez, nehány jelentéktelen egyéni kivétel leszámításával a YIL, VIII. és X. számtáblából is tisztán kitűnik, ha pontosan figyelembe veszszük a hosszanti és szélességi átmérők közti különbségeket. Hogy az ember és állati agy- és arczkoponya közti nagy különbség oka abban rejlik, miszerint az agykoponya az embernél az arczkoponya, fölé előretolódik, ellenben az állatoknál és pedig már a majomnál az agykoponya és arczkoponya egymás után következnek, már más helyen (15 lap) részletesen elmondatott, mit Hyrtl J. e szavakkal fejez ki: »az agykoponya egyetlen egy emlős állatnál sem oly túlnyomó az arcz fölött, mint az embernél, kinek agya mint az értelmiség szerve, a rágás és szaglási érzékiségnek hódoló szerveken magasan föliilemelkedik2). Az elősorolt méréseken kívül Virchow R. szerint az agykoponyán még a következő mérések teendők 5): 1) A nyilát mérő a koponyaboltozaton, melyet feltalálója, Baer K. E. függélyes Ívnek — arcus verticalis — nevezett el4). Ez szalagmérle segélyével vétetik a homlokom varránytól a nyakszirtpikkely végéig. E nyilátmérő ismét 3 részből áll: a) a homlokcsont nyilivéből, b) a nyilvarrány nyilivéből és c) a nyakszirt pikkely-nyilivéből. Bármily könnyűnek látszik is első tekintetre e művelet, mégis, mint maga Virchow R. is megvallja, nehéznek bizonyul be a valóságban. Az esetek legtöbbjében ugyanis, az egyes méretek összege nem egyez meg egészen a vett teljes nyilivhoszszal, minek oka abban rejlik, hogy az egyes végpontok meghatározására nincsenek biztos támpontok, részint a varrányok elsimulása, részint varrány- és kutacscsontok közbeigtatása stb. következtében; továbbá a *) A e b y. Neue Methode, e. m. 16. lap. 2) Hyrtl. Lekrb. d. Anatomie, e. m, 282. lap. 3) Virchow. Altnordische Schädel el m. 58. lap és követk. — Ugyanaz: Alt- und neubelgische Schädel e. m. 116. lap. *) B a e r. Cx-ania selecta. e. m. 5. lap.
