Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
76 LENHOSSÉlv JÓZSEF ták*). Ezen 9 hóig folytonosan tartó humánus eljárás kisebb befolyással bírt a keményebb nyakszirtre, mint a homlokcsontra, mely, mint már illő helyen (36. lap.) említtetett, újszülöttnél két különvált darabból áll, melyeknek szélei úgy egymástól a középvonalban, valamint oldalvást a szomszédos csontokból rostos hártyákkal elzárt jelentékeny rések által választattak el, továbbá a szemöld- iveknél ruganyos összeköttetésben voltak. Ennek következtében a koponya erősen hátfelé kényszerittetett és e nyomást kiegyenlitőleg szélességben és magasságban igen erősen gyarapodott, úgy, hogy az ily perui fej Welcher H. szerint 94'8 szélességi és 86'8 magassági indexxel bir — XII. számtábla 47. szám —; látható továbbá rajta mellül két haránt benyomódás, egy a homlokon alul és egy fönt, közel a koponyatetőhöz**). Hogy a homlokagynak, mint az elmebeli tehetségek székhelyének (10. lap) ezen erőszakos hátraszoritása a szellem kifejlődésére bizonyára nem maradhatott következmények nélkül, kétségen kívüli***), mert mint Schaaffhausen H. bebizonyította1), náluk avarrányok idő előtti összecsontosodása is előfordul, mi által a mellső agy további kifejlődésében mindig gátoltatik (11. lap). Azonban a Peru felfedezését tárgyaló történelmi munkákból és ethnologicus leírásokból tudjuk, hogy a peruiak a művelődésnek nem épen alacsony fokán álltak, a mi nemcsak művészeti remek munkáikban, hanem a sok tekintetben kitűnő politikai közigazgatásban és törvényhozásban nyilvánult2). Ilyen mesterséges macrocephal koponyák azonban egyebütt is találtattak *) Feledhetlen emlékű, barátom boldogult Dr. S z a b ó József igazgató és tanár 1854-ben Kolozsvárott egy ifjúra tett figyelmessé, kinek koponyaalakulása részben a mesterséges macroceplialiára emlékeztetett, s következőleg beszélte el nekem eredeti székely humorával e sajátságos koponyaalakulás eredetét: »Miután az ifiur a házi orvos nézete szerint jó szántából nem elég hamar akarta az anyai telepet elhagyni, ez jónak találta azzal a polgári jogot rá octroyálni, hogy, a mint recognoscirozásra kidugta kis fejecskéjét, azt egy fogóval ugyancsak becsületesen megfogta s vele az egész kis embert amúgy igazában kirántotta, miáltal az, e nagy esemény drága emlékéül, condignatios fejre tett szert.« **) Hasonló kopoi^aösszenyomás, de rigy módosítva, hogy a homlok és nyakszirtcsontok helyett a falcsontok nyomatnak össze, — miért is az anglo-amerikaiak által »Flatheads« vagyis lapos fejüeknek neveztetnek, — egy indusi népnél Eszak-Amerika nyugoti részében Rocky-Mountainsben Neu-Caledoniában, Oregon területén felső Columbia folyónál, még mai napon is szokásban van, (W. Hoffmann Encyklopädie der Erd-Völker- und Staatenkunde. Leipzig 3 köt. 1862. — 1869. — 1 köt. 778. lap). — Sőt az Esquimo anyák is Hall Capt. útleírása szerint (Life with the Esquimaux. London 1865. — 520. lap) az újszülött koponyáját még jelenleg is a szülés után azonnal kezeikkel oldalról összenyomják, s arra egy szorosan oda fekvő bőrsapkát húznak, hogy a fejnek kívánt pyramis alak adassék. **v) H y r 11 J. tanáltól hallottam előadásai egyikén — 1851-ben October 25-én,—• hogy a Tahitiak eredetileg a legjámborabb emberek lettek volna, kiknél lopás és hűtlenség soha sem jött elő; csak midőn a mesterséges maerocephalia előidézés betiltatott, váltak a legkicsapongóbb emberekké, kiknél a rablás és gyilkolás épen nem valami ritkaság. ’) Schaaffhausen. Verhandl. d. Section f. Anthr. et. in Dresden 1868. e. m. 317. lap. 2) T h e o d o r i de Bry. Quarumdam Indiáé regionum verissima descriptio. Francofurti ad Moe- aium. Partes IX. 1532 —1602. Fol. — Pars IX. 298. lap. Cap. XII. »De Imperio Regum Ingarum in Peru«.
