Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
68 LENHOSSÉK JÓZSEF Az itteni egyetemi boncztaní múzeumban létezik egy majdnem trochocepal koponya — VII. számtábla —, melynek szélességi indexe 96*3*). Ellenben azon kóros hosszúkás csontkoponyáknál, melyek csónakkoponyáknak — scaphoceplialus — neveztetnek (34. lap), a szélességi index legalacsonyabb fokon áll. Erre egy kitűnő példa létezik az egyetemi boncztani múzeumban, melynek szélességi indexe 64*9. — VII. számtábla —. A történelemelőtti koponyák között trochocephalok Dániából a Moen szigeti sirokból valók, melyek a kőkorszakból erednek és Virchow R. által írattak le; továbbá a régi teuton sirokból, Pfeilwaldban Biel mellett (Helvetia) kiásott koponyák, melyek Rtitimeyer L. és His W. által lőnek ismertetve s azokat Rónay J. is mint leggömbölyübb koponya alakokat említi fel1). Hogy egyébiránt egy feltűnően széles fej is alkalmúl szolgálhat elnevezésre, bizonyítja ezt az 1794-ben Lipcsében meghalt Breitkopf T. G. J., ki a könyvnyomdászat egyik legtudósabb ismerője és előmozdítója volt**). A női koponya Welcker H. szerint egyáltalában nem bír oly magas szélességi indexszel, mint a férfié; szerinte a német nőkoponya szélességi indexe 76*5 egész 78*6. Tapasztalataim azt tanúsítják, hogy nálunk a nőkoponyák ennél jóval magasabb szélességi indexszel bírnak, u. m. 78*5 egész 81-ig; sőt Welcker H. az australiai nőkoponyáknál a szélességi indexszet középszámmal csak 69*8 egész 67*9-re teszi2). A koponya magasságot R e t z i u s A. azon benyomás után ítélte meg, melyet a koponyák arczéli — profil — szemlélése idéz elő a nélkül, hogy a viszonyokat közelebbről vizsgálta volna; mig már Prichard J. K. a turáni néptörzs koponyának loboridomu alakját, mint bizonyos nemzetiségek különös jelenségét kiemeli; később Davis B. a Carolina szigetek bennszülöttjeinek dolicho- cephal koponyáira tett figyelmessé, melyek szintén feltűnő magassággal bírnak, s azért Ő ezeket és az ezekkel hasonló koponya alkotású népeket magas-szük- fejiieknek, -— Hypsi-stenocephaloknak — nevezte el. *) E koponya a 1. és t. boncztani múzeumban 160. szám alatt látható; igen régi s állitólag egy markotányosnőé volt. — A homlokcsonton exostosis látható, bujakóros periostitis következtében. — A nyilvarrány hátsó részén synostosis van jelen. ’) V i r c h o w. Altnordische Schädel, e. m. 96. lap. — Eütimeyer und H i s. Crania Helvetica, e. m. 50. lap. Mischformen I. Pfeilwald bei Biel. Pfahlbauten. — Nagyon sajnos, hogy e remek munka ábrái nincsenek számozva. — Rónay J. Az ősemberek haladása. Pest. 1868. Értek, a m. tudom. Akad. philosoph. oszt. köréből. — 39. lap. **) Halála után fia Breitkopf Kr. G. — H a e r t e 1 G. K r. társaságában — folytatta a nyomdászati üzletet; 1800-ban az ifj. Breitkopf is meghalván, az üzletet H a e r t e 1 G. K r. maga vette át, mely még mai napig is fenn áll. — (Brockhaus F. A. Conservations Lexicon. Leipzig. — 3. köt. 669. lap). 2) Welcker. Kraniolog. Mittheil. e. m. 121. lap.
