Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
66 LENHOSSÉK JÓZSEF Virchow R. a finn koponyák szélességi indexét 80‘3-nek találta és azokról igynyilatkozik: »A finn koponya az á 11a 1 kü 1 önbözik minden más északlakó koponyájától, hogy minden részében erőteljes, mondhatni büszke kifejezést mutat1). Hogy az emberi koponya birhat ily kifejezéssel, bizonyltja ama példány, melyet boldogult Bugát Pál —, ki a magyar tudományos műszavak körül magának oly elévülhetlen érdemeket szerzett —, 1841-ben az itteni egyetem boncztani intézetének ajándékozott*). Bugát P. ezen koponyát a váz többi csontjaival a »szép juhásznénál« levő saját nyaralójában, egy, — Fessler J. A.2), de főképen Rupp János kitűnő munkája szerint3 * * *) — Hagy Lajostól kezdve egész a mohácsi vészig virágzott Paulinus zárda romjai közt egy különös kősírban találta, melynek fedelén, mint Bugát nekem mondta, még e szavak valának olvashatók: Abbas et Prior Paulinorum**). E koponya, melynek szélességi indexe 83*5, magassági indexe pedig 771 I. számtábla X. sz. —• valóban nemes büszkeséget, erőteljet és méltóságot jelez, úgy hogy a múzeumnak vele felállított 96 koponyája közül első pillanatra kitűnik. Ha a W e 1 c k e r H., Lucáé Chr., Morton J. S., C a s t e 1 n a u F., D a vi s B., Thurna m J., Q u atr ef ages A., IIamy E. T.-féle táblázatokban a törökök, görögök, déli olaszok, déli németek és délamérikaiak szélességi 3) Virchow, Altnordische Schädel, e. in. 78. lap. * E koponya a nevezett múzeumban 202. szám alatt őriztetik, s a mi az értelmiség' kifejezését illeti, a legszebb koponya, melj'et valaha egyéb boncztani múzeumokban, mint Bécsben, Berlinben, Bonnban, Paris, Londonban stb. láttam. Sajnos, hogy a váz többi csontjai Mányoznak. E csontvázon kívül Bugát P. még többet is talált, melyek azonban nem külön, hanem egy közös sírboltban szabadon fekve találtattak ; valószínűleg ezek fakoporsóba tétettek, s ezek legalább is 400 év lefolyása alatt nyom nélkül elporhadtak. Sokan, többi közt Hunfal vy P. és Toldy F. jeles tudósaink még emlékeznek arra, hogy számos ilj7 koponjTa volt Bugát P. villájának egyik szobájában felhalmozva ; de akkor még senki nem is gyanította nálunk az ily leletek jelentőségét és magas antliropologiai értékét és igy azok elvesztek. 2) Fessler J. A. Die Geschichte der Ungarn und ihrer Landsassen. 10. B. Leipzig 1815—1825. — 3. köt. 338. lap. 3) Rupp J. Buda-Pest és környékének helyrajzi története. Pest 1868. 197. egész 209-ik lap Ezen utóbbi kitűnő munkából kiderül, hogy ezen Buda melléki paulinus monostor Sz. Lőrincznek volt szentelve és 1300-ban Lőrincz, a rendnek negyedik provinciálisa és később első generálisa által vettetett meg alapja, a mely 1310-ben I. Károfy, 1381-ben Nagy Lajos, 1424-ben I. Zsigmond, 1440-ben I. Albert, 1446-ban I. Ulászló, 1454-ben V. László, 1466-ban Corvin Mátyás, 1550-ben I. Ferdinánd királyok és mások által szerfelett gazdagíttatott. — Ez utóbbiak közül csak e következő fő urakat említem fel: 1300-ból óvári gróf Hens eh János t, 1394-ból Kanizsay János esztergomi érseket, 1493-ból Kővár y Pál nádori Ítélő mestert 1423-ból Ciliéi és Z á g o r a i gróf Hermann t, 1446-ból Hunyadi Jánost. Ezen kolostorban lakó szerzetesek száma kezdetben 300, később pedig 500-ra rúgott, kik tudományuk által az egész országban nagy hírben állottak. — 1526-ban a mohácsi vész után kiraboltatott ugyan, végromlása azonban csak 1541-ben, Budának a török által történt elfoglalása után következett be. 1841-ben az itteni egyetemen a boncztani tanszéknél, nagyérdemű boldogult Csausz Márton tanár mellett mint boncztani tanársegéd voltam alkalmazva, s már akkor élénk összeköttetésben álltam boldogult Bugát tanárral.
