Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
EMBERI KOPONYAISME. 49 azaz az utóbbi állatnál az öregük már függélyes irányú, melynél az alsó sarokpont, vagy is az öregük mellső szélének közepe, embernél a mellső sarokpontnak felel meg. E Dauben to 11-féle szög azonban csak nehezen határozható meg, mert közép átmetszeten látható ugyan az öregük, ele nem az alsó szemgödri szél; oldalvást nézve pedig épen az ellenkező áll; azért e két pont csak oly függélyes átmetszetben lesz láthatóvá, mely a szemürt is két részre osztja, mi által — eltekintve attól, hogy e műfogás különös technikai ügyességet igényel — a koponya megcsonkittatnék. — Ehhez járúl, hogy e szög a szemür nagyon is változó magasságától függ, mely nagyrészt az alsó szemgödri szél kisebb vagy nagyobb fokú emelkedése által határoztatik meg; az alsó szemgödri szél azonban bizonyos arczcsontok által képeztetik, melyek az öreg-likkal épen semmi viszonyban nem állnak. Broca P. nyakszirti szögmérőjének —goniometre occipital1) — segélyével lehetővé tette ugyan a Daubenton-féle szög meghatározását, de egyúttal meg is mutatta, hogy az öregliki vonal a különféle nemzetiségű egyéneknél s pedig az esetek legtöbbjében, majd az állandó vonal alá, majd pedig a fölé esik; első esetben a szög tevőleges (4-), utóbbiban pedig nemleges (—), azért e módszernél oly zavarok keletkeznek, melyeket egyátalában kikerülni alig lehet; végtére kimutatta Broca P., hogy Daubenton e mods zere nem elég érzékeny. Broca P. mind ezen visszásságokat az által igyekezett kikerülni, hogy a Daubenton-féle öregliki vonalat — la ligne du trón occipital — megtartva, az öregüktől az alsó szemgödri szélhez húzott állandó vonal — la ligne fixe — helyett állandó vonalúi az öregük hátsó szélének közepétől — a mely pontot ő opistli ionnak nevez — a homlokvarrányhoz húzott vonalat vette fel; az így képezett szögletet aztán második nyakszirti szögnek — le second angle occipital -— nevezte el2), mely szöglet függélyesen átmetszett koponyákon a legnagyobb könnyűséggel határozható meg. E Broca-féle állandó vonalnak azon előnye van, hogy két oly pontra vonatkozik, melyek mindegyike az agykoponyához tartozik és egymáshoz bizonyos viszonyban áll; továbbá, hogy, ha a koponyán az arczcsontok hiányoznak is, a szög mégis megmérhető, mi különösen a történelem előtti koponyákra nézve igen nagy nyereség, minthogy épen ezeknél igen gyakran az arczcsontok vagy megcsonkitvák, vagy pedig teljesen hiányoznak. *) Broca P. La direction du trou occipital et snr les angles occipitaux et basilaires. ilévue d’Anthropologie. Paris. T. II. Livr. 2. 187c5. — 202. lap. 2) Broca e. m. 210. lap. 6. ábra NOJ. A M. T. AKAD. ÉVKÖNYVEI STY. KÖT. VII. D. 7 /
