Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
EMBERI KOPONYAISME. 37 nyúltagy — medulla oblongata —, ez előtt és felett pedig azon agyrész következik, mely a nyúltagy, agyacs és nagy agy közt mint összekötő tag szerepel és agy csomó vagy Varolihid — Protuberantia annularis seu Pons Yarolii — név alatt ismeretes. Ebből mellfelé az agykocsánok indulnak ki s azon nyíláson mennek keresztül, mely az agyacssátor félholdalakú kivágánya és a nyereghát között létezik *). Valamint a gerinczagy a gerinczcsatornában szabadon lebegve függ és rendes állapotban semmi viszonyok közt a csatorna csontos falával érintkezésbe nem jön, úgy sem a nyúltagy az öreg lik szélét, sem a Vá- rolihid és agykocsánok a Blumenbach-féle lejtőt nem érintik. A koponyaboltozat — fornix cranii — képeztetik mellül a homlokcsont felhágó része által, mely a két utána következő falcsonttal a jobbról balfelé tartó koszorús varrány által egyesíttetik, mely varrány egyébiránt nem felel meg a homlok- és középagy határának, mivel ez jóval előbbre fekszik. A két falcsont a mellűiről hátfelé húzódó nyilvarrat — sutura sagittalis — által egyesíttetik. Ezek mögött következik a nyakszirtpikkely, melyet a falcsontokkal a lambda varrány — sutura lambdoidea — köt össze. A halánték- és nyakszirti lebenyeket, vagyis a közép és hátsó agy közti határt külsőleg meghatározni nem lehet, mert még magán a szabaddá tett agyvelőn is, mint Rüdinger N. mondja, e kettő közt csak igen gyöngén jelzett határvonalok láthatók1 2). A nyakszirtpikkely két, u. m. a boltozati és a koponya alapja felé hajló alapi részből áll. Ha az ember egyenesen áll, akkor a koponya hosszanti átmérője, vagyis azon vonal, mely a homlok tarhelyétől a külső nyakszirti dudorhoz huzatik, a vizszinttel Luschka H. mérései szerint 20"-nyi szögletet képez3)- Ez okból és névleg azért, mert az erős tarkóizmok a nyakszirtpikkelynek '* koponya-alap felé hajlott alsó felületét egészen ellepik, élőnél a nyakszirtnek ezen részlete csak annyiban tapintható ki, a mennyiben azon keskeny háromszögletű izomköz, mely a tarkó-izmok közt a középvonalban létezik, azt megengedi, mi legfeljebb 2 centimétert tesz ki. A mi azonban a nyakszirtpikkely ezen alapi részének kisebb nagyobb kidudorodásából kipuhatolható, megfelel némileg az agyacs féltekéin kifejlődött kisebb vagy nagyobb fokú kiemelkedéseknek ; hogy pedig az agyacs kifejlődési foka bizonyos működésekkel vonatkozásban áll, föntebb (12. lap) emlittetett. A koponyaboltozat oldalt képeztetik a homlokcsont mögött lévő ikcsonti nagy szárny által, mely után a halántékcsont pikkelye következik. 1) Lenhossék J. Emberi gerinczagy, nyultagjr és Várolliid. e. m. 11. lap és a következők. II—V. tábla. 2) Rüdinger N. Topographisch-chirurgische Anatomie des Menschen. Stuttgart. 1874. — 45 lap, 3) Luschka H. v. Die Anatomie des menschlichen Kopfes. Tübingen 1867. — 2. lap.
