Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
EMBERI KORON YA1SME. 35 keskeny- és hosszúfejífséget, a haránt varrányok összenövése ellenben széles- és rövidfejüséget okoznak; első esetben a koponya oly rendellenes idomot vesz fel, mely csónak fejüségnek — Scaphocephalia — neveztetik, a másik esetben pedig kerekfejű ség — Trochocephalia — idéztetik elő'). Az anthropologiai tudományban a fej két részből u. m. az agy- és arczkoponyából áll. Agykoponya alatt az egész fejnek azon részét értjük, mely a koponyáért zárja, és ismét két részre osztatik, u. m. koponyaalap — basis cranii — és az ezt boritó koponyaboltozatra — fornix cranii —. A mi ezekre nézve az anthropologust érdekli, röviden a következőkben foglaltatik: A koponyaalapon 3 lépcsőzetes árok látható u. m. a mellső, középső és hátsó. A mellső képeztetik mindkét oldalt a homlokcsont vízirányos részének koponyTaüri felületei és az ikcsont kis szárnyai*) által, melyeknek alsó fölülete egyúttal a szernür boltozatát képezi. A homlokcsont e része tehát válaszfal a koponya és szemiir között. E két csontrész közt középütt a rostacsont rostalemeze van beiktatva, mely hát felé az u. n. vízszintes iksiklapba — planum sphenoidale * 2) — folytatódik. — Ezen árok mellső határát a homlokcsont felhágó kagylój a képezi, mig hátulról két oldalt az ikcsont kis szárnyának — ala ensiformis — éles, kardszerüleg hajlott sima széle**), középütt pedig egy az iksikot határló haránt irányú, Langer K. által ikszegél^nek — limbus sphenoidal is — nevezett csontduzzanat által határoltatik3). E mellső lépcsőn nyugszik a homlokagy alapi fölülete, minél megjegyzendő, hogy a kardnyujtvány hátsó széle azon agyi barázdába fekszik be, mely Sylvius féle barázdának — fossa Sylvii — neveztetik és mely mint Roland ó- féle barázda — sulcus Rolandoi — tovább az agy külső felületén fölfelé folytatódik, mint a mellső vagy homlok és középagy határa. A középső lépcső képeztetik középütt az ikcsont testének kivájolt fölülete, az úgy nevezett töröknyereg — sella turcica —, jobbról és balról az ikcsont nagyszárnyai által, melyek után a halántékcsontok loborjának mellső, koponyaüri fölülete következik; mellső határát képezik azon részek, melyek a ’) Welcker. Zwei seltnere Difformitäten des menschlichen Schädels Scaphocephalus und Trigo- noceplialus. e. m. — 3. lap. *) A kettő közt létező csak igen kevéssé fogazatos álvarrány — sutura spuiúa — eltűnik már a 20-dik évben. 2) Langer. Lehrbuch der Anat. e. m. 71. lap. **) A homlokcsont vizirányos része és a kardnyujtvány közt létező vonalos álvarrány már a 13 —14. évben eltűnik. 3) Langer e. m. és h, — H e n 1 e. Braunschweig. 1867. -- 110. lap. 90. ábra. J. Handbuch der Knochenlehre des Menschen. 2. Aufl. 5*
