Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Embertan - Antrhopologia
EMBERI KOPONYAISME. 17 Hogy nem az agy tériméje és súlya az irányadó az értelmiség fokának meghatározásánál, bizonyítja az elefánt agy veleje, mely Tiedemann F. szerint 3-5-szer nagyobb és 600 grammal súlyosabb, mint a férfié1); az elefántnak tehát ennyivel okosabbnak kellene lenni, mit azonban, daczára az állat ismert tanulékonyságának, róla senki sem tételez fel. Továbbá számos példa van arra, hogy ismert lelkiszegény emberek agya néha jelentékeny sulylyal birt; igy Bergmann H. fölemlít egy esetet2), hol egy hülyénél — idióta — az agy 1825 grmot nyomott s igy súlyra nézve egy Cuvier Gy. agyával volt egyenlő'. Egészen máskép áll a dolog, ha az agy súlya például, mint az idétlen microcephaloknál 500 grmra sülyed le3), minthogy ily esetekben már elsó' pillanatra is feltűnik a homlokagy hiányossága, midó'n az éló'nél ennek megfelelőleg mindig a szellemi képességek bizonyos fokú zavara mutatkozik, mely a hülyeségig, só't egész a butaságig sülyedhet. Noha be van bizonyítva, hogy az elmebeli tehetségek meghatározására az agy nagysága és súlya nem lehet irányadó, mégis tapasztalati tény az, mint már Burdach K. F. kimondta1), hogy minél szebben és magassabban vannak az agy, különösen a homlokagy felületén levő' tömkelegszerü tekervények kifejló'dve, annál inkább kifejezi az az értelmiséget; azért teljesen jogosult Gra- tiolet P. eme mondása: »La forme, et non la masse est en rapport avec l’état de Vintelligence.« 3) És valóban egy Cuvier Gy., I. Napoleon, Humboldt Sándor és Magyarország feledhetlen emlékű nádorának József fdherezegnek agyán a tekervények oly rendkívüli szépen és oly magasságban valának kifejló'dve, hogy a körülálló szaktudósok ezek szemlélésekor ámulatba estek. Ily meglepő' szépségű volt a — fájdalom — korán elhunyt Balassa János tanár agy veleje is. Máskép látjuk ezt az állatoknál. így az emberhez legközelebb álló majmoknál az agy csak igen kevés és lapos tekervényeket mutat, mint ezt Gratiolet P. és Alix., Hamy E. T., Geoffroy St. Hilaire, Owen R., és újabb idó'ben Pansch A. leírták6) és saját buvárlataim folytán a ’) Tiedemann e. m. 14. lap. 2) Bergmann H. Zeitschr. für Psychiatrie von D a m er o u. 1853. 3) Vogt. Mikrocephalen e. m. és lap. 4) Burdach K. F. Vom Bane und Leben des Gehirnes. 3. köt. Leipzig. 1826. — 1. köt. 160. lap. 5) L. P. Gratiolet. Anatomie comparée du systéme nerveux considéré dans les rapports avec ^intelligence. Paris 1838 —1857. — Vol. 2. 57. lap. (1 kötetet kiadta F. L e u r e t.) 6) G r a t i o 1 e t P. Sur les plis cérébraux de l’homme et des primates. Paris. 1854. 13. T. 1. — Bulletin de la soc. anthrop. Vol. 5. 653. lap. — H a m y E. T. Contribution ä l'étude du développement des lobes cérébraux des primates. Rev. d’anthr. 1871. T. 1.— Geoffroy St. Hilaire J. Remarques sur la classification et les caractéres des Primates et speciellement des Singes. Compte-rendu bebd. Vol. XVI. 1843, — A M. TUD. AKAD. ÉVKÖNYVEI. XIV. KÖT. VII. D. 3
