Lenhossék Mihály dr.: Utmutatás az anatomiai gyakorlatokhoz (Budapest, 1912)
Bevezető rész
10 van az emberi test anatómiájának ismeretére annak is, aki zoológusnak készül, mert az ember a legpontosabban átvizsgált gerinces állat és az emberi anatómia kiinduló pontja a gerincesek összehasonlító anatómiájának.1 Az anatómiai tanításban arra kell törekednünk, hogy minden hallgatónak alkalma nyíljék az emberi test minden részét: izmait, ízületeit, zsigereit, ereit, idegeit stb. felboneolni, mert csak az egész emberi test alapos átpraeparálása adja meg azokat a biztos anatómiai ismereteket, amelyekre az Orvosnak szüksége van és amelyek híján tudományos képzettségű orvos nevére nem tarthat számot. Ez azonban nemcsak a tanitószemélyzet s a hallgatóság buzgalmán múlik, hanem a rendelkezésre álló anyag mennyiségén is. Sajnos, ez az anyag évről-évre csökken, a tanítás nagy kárára. A praeparálás tárgyát a kórházakból az orvosképzés céljaira átengedett holttestek teszik. Olyan egyének holttestei ezek, akiknek nincsen hozzátartozójuk, aki az eltemettetésükről gondoskodna. A felboncolás után a holttestek minden részecskéikkel együtt rendes temetésben részesülnek. Természetes, hogy a kórházi holttesteken sok a kóros elváltozás; de ezeket mi az anatómiai gyakorlatokon figyelmen kívül hagyjuk s csak az ép részeket tesszük tanulmány tárgyává. A holttesteket az anatómiai intézetben azonnal, ha megkaptuk, conserváljuk, s ilyen állapotban adjuk fel a boncolóterembe. Alig van ma már anatómiai intézet, amelyben a holttesteket minden előzetes kezelés nélkül bocsátanák a hallgatók rendelkezésére. A con- serválás abban áll, hogy az ereken (a hónaljverőéren) át a rothadást meggátló folyadékot fecskendezünk szét a test minden részébe. Az egyes anatómiai intézetek1 Rendszeres anatómiai gyakorlatokat, Strassburgot nem számítva, hol már 1708 óta boncolnak, csak a XVIII. század közepe óta tartanak. Berlinben, Párisban, Kopenhágában 1740— 1750-ben, Leidenben 1771-ben, Edinburgban 1824-ben, Budapesten Lenhossék József (1818—1888) vezetése alatt a 40-es években vette kezdetét a rendszeres boncolás.
