Lenhossék Mihály dr.: Utmutatás az anatomiai gyakorlatokhoz (Budapest, 1912)
Az első tél tárgyai. Általános utasítások az izmok és izületek praeparálására - 2. Készitmény
66 vége s a kéztocsontok első sora közé s amely egy kis szalaggal tapad a processus styloideus ulnaen. A felső kéztőizület ízfelszínei tojásdadok. Azután a kéztocsontok első és második sora között levő harántirányú, S-alakú izületi vonalat tárjuk fel (artic. intercarpea), megint csak az oldalszalagokig. Az ízületi felszínek alakja szerint ez az ízület két egymás mellé helyezett, ellenkező irányú golyóizület kombinációjának fogható fel. A kéztocsontok proximalis sorának csontjait hagyjuk összefüggésben egymással, épúgy a distalis sor csontjait is. Megnyithatjuk még a kis articulatio ossis pisi- formist is. A készítmény ez állapotában lehet legjobban megfigyelni a kéztocsontok első sorának viselkedését a kéz azon mozgásainál, amelyeket radialis és ulnaris abductionak (vagy rád. és uln. flexiónak) nevezünk. Eltolódásuk flexio- és extensioszerű jellegű, mi Henket és Lángért azon elméletük felállítására késztette, hogy az abductio a kéztőcsontoknak nem oldalmozgásain alapul, hanem sajátszerű combinatiója a közöttük lefolyó extensio- és flexio-mozgásoknak. Ez a felfogás azonban újabb időben a Röntgen-photographálással nyert képek alapján oda módosult, hogy bár a Henke-Langer- féle mozgás is meg van, a kéztocsontok a radialis és ulnaris távolításkor nagy mértékben oldalvást is eltolódnak, s így az első kéztőizület valódi ellipsoidizü- letnek tekinthető. De kiderült, hogy az egyes kéztő- csontok is megváltoztatják bizonyos fokig e mozgásoknál a viszonyukat egymáshoz, az őket látszólag szorosan egybekötő csontközti szalagok ellenére, különösen a sajkacsont. A kéztő-kézközépcsonti ízületnél {artic. carpo- metacarpea) különösen a nagy eltérést kell szemügyre vennünk az első s a többi között: amaz mozgékony, ezek feszesek. Az ízfelszínek valamennyin nyereg- alakúak, legkifejezettebben az első (hüvelykujji) ízületen. 4. Az ujjak ízületeire térve át, itt figyelmet érdemelnek a kézközépcsontok fejeit a tenyéroldalon ösz- szekötő harántszalagok {ligamenta transversa^ volaria), melyek feszesebb vagy lazább kifejlődésétől függ jórészt az ujjak szétterpeszthetőségének foka. Dolgozzuk ki továbbá legalább 1—2 ujjon az Ízületek volaris
