Lenhossék Mihály dr.: Utmutatás az anatomiai gyakorlatokhoz (Budapest, 1912)
Az első tél tárgyai. Általános utasítások az izmok és izületek praeparálására - 2. Készitmény
64 szerű végződésének leválasztásában kell különös gonddal eljárnunk, nehogy megsérüljön a tokszalag. 2. Kidolgozandók azután az oldalszalagok; az orsócsont felőli (lig. collaterale radiale) sokkal gyengébb, mint a singcsont felőli (lig collaterale ulnare). Ez utóbbi szalag legyezőszerű, s rajta két erősebb nyaláb különböztethető meg (lig. humero-coronoideum és olecrano humerale); ezeket a könyökizületnek flexiója, illetőleg extensiója által hozhatjuk feszített állapotba s tehetjük praeparálásra alkalmassá. Elül a tokszalagot hosszanti rostok erősítik, hátul igen gyenge, kivált az olecranon ulnae két oldalán. Ez utóbbi helyen a tokszalag, ha- felfűjjuk az Ízületet, két hólyag alakjában emelkedik ki. A középen hátul a tokszalag valamivel erősebb, mivel merőleges rostok haladnak a fossa olecrani felső határától a singkampó csúcsához. 3. Nyissuk meg az Ízületet az elülső felszínén, az egyik oldalszalagtól a másikig vezetett metszéssel, s figyeljük meg a tokszalag magas ívszerű tapadását a felkarcsonton a fossa radialis és coronoidea felett, va- lamint lefelé terjedő, 1,5 cm. hosszú nyúlványát, mely az orsócsont fejét és nyakát veszi körül (recessus sacciformis). Ilyenkor vizsgálhatjuk meg a lig. anulare radiit, mely a lateralis oldaiszalaggal függ össze s nem egyéb, mint a tokszalagnak helyi megvastagodása; valami 1 cm. magas s gallérszerűen veszi körül az orsócsont nyakát. Hátul szintén harántmetszéssel nyitjuk meg az ízületet ugyancsak az oldalszalagokig, s itt a tokszalag tapadási vonalának magas felterjedése a fossa olecrani fölé veendő szemügyre. Távolítsuk el azután a tokszalagot egész a csontfelszínekig, rajta hagyva azonban az oldalszalagokat s a lig. anularet; a készítmény ezen állapotában igen alkalmas a könyökizület mechanismu- sának tanulmányozására. Végül e szalagokat is átmetszve az izületi felszíneket tanulmányozzuk. Az alkaron lefejtve úgy a hajlító, mint a nyújtó izomzatot, a csontközötti hártyát [membrana interossea) dolgozzuk ki, mely felül és alul igen gyenge, a közepén, ahol a legszélesebb, legerősebb is. A rostok benne ferdén haladnak az orsócsonttól distalis irányban a sing-
