Lenhossék Mihály dr.: Utmutatás az anatomiai gyakorlatokhoz (Budapest, 1912)
Az első tél tárgyai. Általános utasítások az izmok és izületek praeparálására - 1. Készitmény
48 ollóval a tapadásuk mentén levágjuk őket. — Az orr- járatokon elsőben is alakjuk és nagyságuk tanulmányozandó ; a középső orrjárat körteidomu (elülső tág részét átriumnak nevezzük), az alsó orsóalakú (csakhogy a legszélesebb része közelebb van az elülső végéhez). A felső orrjáratban a hátulsó rostasejíek szájadzását, a középső orrjáratban a bulla ethmoidalist, a processus uncinatust s közöttük a hiatus semilunarisnak nevezett félholdalakú hasadékot, mely az infundibulum ethmoi- daléba vezet, továbbá az úgynevezett elülső és hátulsó fonticulust (Zuckerkandl), a homloköbölnek, valamint az elülső és középső rostasejteknek szájadzását, és végül az állcsonti öböl főnyilását és, ha jelen van, ostium accessoriumját tesszük tanulmány tárgyává. Az alsó orrjáratban szemléljük meg ennek alakját és keressük meg benne a könycsatorna (ductus nasolacrimalis) nyílását, melyet gyakran a nyálkahártya billentyűszerű redője fed be (Hasner-féle billentyű). Még az orrkagy- lók letörése előtt keressük fel az arteria sphenopalatina elágazódását, mely épen a középső orrkagyló ~ hátulsó végén nyomul az orr nyálkahártyájába, valamint az arteria ethmoidalis aníeriort és posteriort. A nyálkahártya a boncolótermi holttesteken egyforma szinü, de közvetlenül a halál után színkülönbség ismerhető fel a regio olfactoria (felső orrkagyló és a sövénynek vele szemben eső területe) és a regio respiratoria közt; amaz barnás (locus luteus), ez vöröses. A kagylók nyálkahártyája gyakran igen duzzadt, különösen a szabad szél közelében ; nem ritkán találunk boncoláskor a kagylókon, vagy a középső orrjáratban a nyálkahártya burjánzásából származó csomókat, ú. n. poly- pusokat. 5. Tárjuk most fel a medialis oldal felől az orrüreg oldalsó falának eltávolításával a Highmor-barlan- got (sinus maxillaris) s vizsgáljuk meg terjedelmét, alakját, s különösen viszonyát a szemgödörhöz s a zápfo- gak alveolusaihoz. Ez utóbbiakat rendesen csak gyenge csontlemez választja el az öböltől ; a zápfogak alveolu- sai gyakran gumószerűen emelkednek az öböl üregébe.
