Lenhossék Mihály dr.: Utmutatás az anatomiai gyakorlatokhoz (Budapest, 1912)

Bevezető rész

18

összenyomjuk és véreztessük ki jól a sebet. Utána mossuk meg jól a sérült területet szappannal és meleg vízzel, esetleg 70®/o-os alkohollal. A sebet azután be kell kötni vattával; erre valami vízhatlan anyagot csavarva, vagy még célszerűbben kaucsuk-ujjat húzva, tovább dolgozhatunk. Legjobb, ha sérülések esetén a hallgató a tanársegéd urak egyikéhez fordul; a kötözéshez szükséges anyagok az intézetben megvannak. Ha a seb a kezelés ellenére is gennyedni kezdene, forduljunk orvoshoz.

6. Különféle tudnivalók. '

1. Nem ajánlható eléggé, hogy a hallgató arról a tájékról, amelynek a boncolására ki van írva, már előre tájékozódjék odahaza könyveiből. így azután nem felfedező útra indul boncoláskor, hanem céltudatosan, biztos kézzel tárja fel az illető tájék részeit.

2. Aki ért a rajzoláshoz, jól teszi, ha a kikészített tájékról, mielőtt másra térne át s a képet, a mélyebb részek kedvéért, az izmok stb. átvágásával elrontaná, vázlatot készít. A rajzolással járó pontos, öntudatos megfigyelés nevezetes eszköz ahhoz, hogy az alakbeli viszonyokról helyes fogalmakat és maradandó képet nyerjünk.

3. Törekedjék a hallgató a praeparálásban arra, hogy a kikészítendő részeket ne csak úgy ahogy feltárja, hanem hogy csinos, tiszta készítményt állítson elő, már csak azért is, mert evvel kézbeli ügyességét fejleszti és hozzászokik a szabatos, tiszta dolgozáshoz, melynek később a sebészet terén veszi majd hasznát. A tisztán kipraeparált tájék jobban is vésődik emlékezetünkbe, mint a csak úgy nagyjában kidolgozott. Az ember izmait, idegeit, ereit közös ragasztó-anyag, a „kötőszövet“ kapcsolja össze egymással, a bőrrel s a mélyebben fekvő képződményekkel. Ez a kötőszövet — a középidegrendszer kivételével — mindenütt ott van, kitölt minden hézagot s egységes szervekké és testrészekké fűzi össze a különböző alkotórészeket. A praeparálás tulajdonképen abban áll, hogy a különböző részeket ebből a közös kötőszöveti telepből kihámoz-