Lenhossék Mihály dr.: Utmutatás az anatomiai gyakorlatokhoz (Budapest, 1912)
A második tél tárgyai. Az erek és idegek praeparálásához szükséges általános tudnivalók - 1. Készitmény
166 A dura mater kötőszöveti burok alakjában folytatódik reájuk. 3. A dura matert ollóval hátul a középvonal hosz- szában megnyitjuk, amivel feltárul a subarachnoidealis üreg is, mert a gerincvelőn az arachnoidea szorosan hozzáfekszik a dura mater belső felszínéhez. A tág subarachnoidealis üregből rendszerint kisebb-nagyobb mennyiségű subarachnoidealis folyadék (liquor cerebrospinalis) ömlik ki. 4. Most előttünk van a gerincvelő; figyeljük meg rajta a nyaki duzzanatot (intumescentia * cervicalis), a hátulsó hosszanti barázdát (sulcus longitud. posterior), a sulcus lateralis posteriort s az ezen kitérő hátulsó gyökereket. Az elülső gyökereket a gerincvelő felemelésével és kissé oldalra húzásával tehetjük szemlélhetővé. A gerincvelőt két oldalán háromszögletű, kifelé csúcsban végződő szalagocskák rögzítik a dura mater belső felszínén (ligamenta denticulata). 5. Különös figyelmet érdemel a gerincvelő legfelső részén a 11. agy velői ideg (nervus accessorius) eredése. Az 5—6. nyaki ideg magasságától kezdve finom, rézsutosan felfelé húzódó gyökerekből szedődik össze, melyek a hátulsó gyökerek s a ligamentum denti- culatumok közt lépnek ki a gerincvelőből. 6. Próbáljuk meg vésővel és kalapácscsal a foramen intervertebralen túl követni a hátulsó gyökeret, hogy szemügyre vehessük a ganglion intervertebralet, melyet a hátulsó gyökér még az elülsővel való egyesülése előtt alkot. Legcélszerűbb erre a nyaki duzzanat tájékát felhasználni, hol a dúcok erősebbek. 7. Végül vágjuk át harántul két helyen a gerincvelőt, s szabadítsuk fel gyökereinek átmetszése által. A kivett darabot a gerincvelő állományának vizsgálatára használjuk fel. Néha még régi, conservált holttesten is felismerhető a gerincvelő harántmetszetén a szürke és fehér állomány. A gerincoszlopot most a nyaki és háti rész határán kettéfürészeljük; az alsó darabra nincs többé szűk-
