Lenhossék Mihály dr.: Utmutatás az anatomiai gyakorlatokhoz (Budapest, 1912)
Bevezető rész
14 A hallgatók felszerelése a boncoláshoz. A boncoláshoz a következők szükségesek: 1. Műszerek. Ezek már célszerű összeállításban kaphatók a legtöbb műszerésznél. — Egy jó „étui“-ben a következők kell, hogy foglaltassanak: a) Kések (szikék, scalpellumok). Szükséges <*) egy nagyobb kés, úgynevezett porcogókés a bőrmetszésekre és a bordaporcogók átmetszésére; ß) két-három közepes nagyságú, az izmok és zsigerek kikészítésére szolgáló ú. n. izomkés; y) egy-két kisebb domború élű kés az idegek és erek kikészítésére. — Némely étűiben egyenes élű, hegyes csúcsban végződő kés is van; e kés elvetendő. A porcogókést marokra fogjuk, mutató ujjúnkat a kés hátára illesztve, a többit írótoll módjára tartjuk. b) Csípő (pincette), egy vagy két darab. A jó csípőtől megkívánjuk, hogy a csúcsai pontosan illeszkedjenek össze, egymásról könnyen oldalt le ne csússzanak, a két szár az összeszorításkor se nagyon ellentállónak, se nagyon puhának ne bizonyuljon, s végül, hogy a szárak egyikén levő kis (felesleges) csapocska a másik szár megfelelő nyílásán túl ne álljon, aminek sérülés lehet a következménye. A csípőt is írótoll módjára tartjuk bal kezünk hüvelyk- és mutatóujja között. c) Egy egyenes, középnagy olló. Nem árt, ha van az étűiben még egy kisebb, egyenes vagy hajlott ú. n. „szövettani“ olló is, de ez nem okvetetlenül szükséges. d) Izomhorgok, két darab, egyik lánccal, másik lánc nélkül. Ezek veszedelmes műszerek, melyekkel könnyen megsérthetjük magunkat, tehát óvatosan bánjunk velük. A nyéllel ellátott izomhorog felesleges alkotórésze a boncoló eszköznek; csak olyan veheti hasznát, akinek segédje van a boncolás közben. A nyélnélküli izomhorog, ügyesen alkalmazva, a segédet is helyettesíti. é) Szonda, egy vagy kettő, akár fémből, akár kaucsukból, csatornák, szükebb mélyedések vizsgálatára. /) Középnagy tubulus (fuvócsó) a hólyag, tüdő, az ízületek, nyálkatömlők stb. felfújására.
