Lenhossék Mihály dr.: Utmutatás az anatomiai gyakorlatokhoz (Budapest, 1912)
Az első tél tárgyai. Általános utasítások az izmok és izületek praeparálására - 6. Készitmény
116 éleit, karélyokra való feloszlását (jobboldalt három, baloldalt kettő van), színét, rajzolatát, a különböző impres- siókat rajta (i. aortica, cardiaca, oesophagea, sulcus subclavius, sulcus venae azygae), mediastinalis felszínén a hilust, annak fekvését, benne a radix pulmonis képződményeinek topographiai viszonyait, a bal tüdőn az incisura cardiacát s alatta a processus lingualist. 3. Legcélszerűbb azután a levegőutakat a trachea megmaradt darabja felől lefelé követni. A légcsövön a porcogógyűrűk és hátul az ezek végeit összekötő hártyás rész (paries membranaceus) veendő figyelembe, továbbá a hozzátapadó nyirokcsomók (5—7, Iglae tracheales). A trachea kettéoszlásánál alul a szögletben fekete színezetű nyirokcsomók halmaza (Iglae bifurcationis, 9—12) vannak, amelyek a tüdőcsövekkel rendszerint oly feszesen összenőttek, hogy leválasztásuk nehézséggel jár. Nem ritkán elmeszesedett állapotban találjuk őket (tuberculosis). A tüdőcsöveket (bronchi) a tüdőkapu felé követjük s eloszlásukat (törzsbronchus, ventralis és dorsalis oldalbronchusok) kipraeparáljuk és tanulmányozzuk. 4. A tüdő hilusához érve, a tüdőgyökér (radix pulmonis) egyéb képződményeit, nevezetesen a tüdőverőér- és gyüjtőereknek a tüdőbe térő ágait is ki kell készítenünk; itt is nehézséget okoz a nagyszámú nyirok- mirigy (lymphoglandulae bronchopulmonales, 10—14), melyeket nehéz a tüdőkapuból kiszedni. Ügyeljünk e helyen a nervus vagusra is, mely a tüdőgyökér mögött haladva, ennek képződményeit erős fonatokkal (plexus pulmonalis ant. et post.) veszi körül; e fonatok végül a tüdőbe hatolnak. Azután ollóval hosszában megnyitjuk élőiről a tüdőcsöveket és egy-egy erősebb águkat követjük a tüdő állományába is. Még jobban feltárhatjuk magát a tüdőállományt hátul, tompa éle mentén ejtett hosszmetszéssel. 6. Készítmény. a) Situs viscerum abdominis et pelvis, b) hasüri szervek vizsgálata.
