Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - II. Agyvelő
83 pars libera, és fedett részt, pars tecta. Amaz a harmadik agykamra előtt szabadon hajlik le, miközben a thalamus elülső részével a félholdalakú, keskeny résszerű foramen interventriculare s. Monroit fogja közre. Elülső felszíne a septum pellucidummal s az elülső eresztékkel nőtt össze. A pars tecta a sulcus hypotha- lamieus elülső vége alatt a hypothalamus szürkeállományába mélyed s ebben leszáll a corpus mamillarehoz. A test hátul két széles, lapos szárra válik, a két crus forni- cis-re. Ezek elölről hátra előbb kiszélesednek, azután erősen megkeskenyednek ; a corpus fornicis két feléhez hasonlóan igen gyakran asymmetriás fejlődésűek s ilyenkor legtöbbször a jobb szár a szélesebb. A két crus eleinte gyengébben, azután erősebben divergál és spiralis csavarodással előbb hátra, lefelé és lateralfelé, majd előre kanyarodik. Főfolytatása az oldalkamra alsó szarvában futó fimbria hippocampi, de kisrészben átmegy az ammonszarv ventricularis felszínének fehérállományába, az alveus hippocam- piba is. A kél crus közt háromszögletű vékonj^ fehér lemez feszül ki, a psalterium vagy commissura hippocampi. Psalteriumnak (hárfának), vagy lyra Davidisnak azért nevezték el, mert alsó felszínén húrozatszerű vonalak láthatók ; e vonalak részint ha- rántul, de ívszerűen, részben hosszában futnak. Felső felszínén a psalterium a spleniummal nőtt össze, de, mint már a kérges- test leírásakor említettük, az összenövés nem mindig teljes : olykor keskeny, lapszerü rés marad közöttük, a ventriculus Verga. Alulról nézve a psalterium háromszegletű bemélyedés fenekén van. A psalterium harántrostjai nem tartoznak a fornixhoz : a hipyocampusok közt létesítenek harántösszeköttetést, tehát valódi commissura hippocampit alkotnak. De hosszanti rostjai útján a psalteriumnak a boltozat testével is van összeköttetése. A fornix a maga egészében projectiós pálya. Rostjai a corpus mamillaret a gyrus hippocampival kötik össze. A columna fornicisnak fővégződési helye a corpus mamillare medialis dúca, de vannak olyan rostjai is, amelyek a septum pellucidumban végződnek, mások kereszteződve a tegmentumba követhetők. A házinyúlon a columna fornicis csaknem a maga egészében ebbe a kereszteződött tegmentumpályába folytatódik. A forhix a szaglás központi készülékéhez látszik tartozni (nem biztos !) ; ebbel érthető aránylag gyenge fejlődése az emberen. 6*
