Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - II. Agyvelő
45 A kisagyvelő középső, harántul rovátkolt, keskeny részét féregnek, vermis, nevezzük, oldalsó részeit féltekéknek, hemi- spherae cerebelli. Felső és alsó felszíne van. A felső, facies superior, háztetőszerű; két oldalsó lejtősen leeső felszínből s középső, taréjszerűen kiemelkedő keskeny részből, a felső féregből, vermis superior, áll ; ez az oldalkarélyokba éles határ nélkül megy át. Az alsó felszínen, facies inferior, a féregrész, vermis inferior, mély barázda, a vallecula cerebelli, fenekén van, éles barázdák által elválasztva a domború oldalkarélyoktól. A facies inferiorra esik a kisagyvelőnek az a csekély kiterjedésű felszíne, amely résztvesz a negyedik agykamra elzárásában; e felszínt egy kis haránt hasadék, incisura fastigii, képviseli; az in- cisura a vermis superior és inferior közé esik. A vermis úgy elől, mint hátul rövidebb a karélyoknál az elülső és hátulsó incisura következtében. Felszín. A kisagy velő felszínét az incisura fastigii kivételével mindenütt szürkeállomány, a kisagykéreg, cortex cerebelli, fedi. Párhuzamosan futó mély barázdák felszínét 1.5—2 mm. széles lécszerű részekre, a kisagygyrusokra, gyri cerebelli, osztják. A barázdák különböző mélyek ; az elsőleges barázdákon kívül vannak másodlagos barázdák is, amelyek az elsőleges barázdák mélyében a gyrusok oldalára függélyesen metszenek be. A felszínnek ez a reliefje a felszínt borító szürke kéreggel együtt a kisagyvelő átmetszetein igen jellegzetes, egy fa vagy növény elágazódására emlékeztető képet ad ; ezért nevezte el Winslow1 azt a képet, amit a kisagyvelő féltekéinek vízszintes átmetszésekor, vagy a vermis függőleges átmetszetein látunk, arbor vitae-nek (= régi neve a thuya occidentalis nevű kerti dísznövénynek). A gyrusok az oldalkarélyokon leginkább ív- szerűen, a kisagyvelő hátulsó szélével párhuzamosan, a vermi- sen harántul futnak; e harántrovátkozottsága miatt kapta ez az utóbbi rész a féreg nevet. Belső szerkezet. A kisagyvelő belsejét főkép fehérállomány alkotja. Ennek központi összefüggő nagyobb telepét corpus medulläre cerebelli-nek. nevezzük ; ez a tekervényekbe lapszerű, elágazódó velőlemezeket, laminae medulläres, bocsát. A vermis velőtelepének két nagyobb elsőleges velőlemeznyúlványa van : egy truncus verticalisa s egy hátra irányuló, truncus horizontálisa. Amaz a lingulának, lobulus centrálisnak és a monti- culus egy részének: a culmennek felel meg, a vízszintes szár a Winslow, B., párizsi anatómus, 1669—1760.
