Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - II. Agyvelő
40 3. Ventriculus quartus. A negyedik agy kamra dorsoventralis irányban lelapított, rhombusalakú hasadék ; két oldalsó zugát recessus lateralis- oknak, alsó, kicsúcsosodó végét, mely a canalis centralisba vezet, Herophilus ókorbeli elnevezésével írótollnak, calamus scrip- torius, nevezzük. Ventralis fala, vagyis a feneke lapos, síma ; az agyvelőnek ez a fontos területe a rhombusidomú árok, fossa rhomboidea. Dorsalis fala, vagyis a teteje alacsony sátor módjára emelkedik fel; a tetején levő szöglet, mely a kisagyvelőbe nyomói, a tetőéi, fastigium. Felső végén a negyedik agykamra a Sylvius-vezetékbe folytatódik. Vegyük külön szemügyre a fenekét s a tetejét. a) Fossa rhomboidea. Alakját a neve elég jól jellemzi, csakhogy a.rhombus nem egészen szabályos alakú : felső fele hosszabbra nyúlt, mint az alsó. Keretét felső felében a két kötőkar, brachium conjunctí- vum, alsó felében a két clava fasciculi gracilis, illetőleg ennek folytatásaként a corpus restiforme alkotja. Közepén hosszanti barázda húzódik végig, sulcus medianus fossae rhomboideae. A rhombusidomú árkot csaknem mindenütt szürkeállomány vonja be, s ott is, ahol nincs is ilyen, csak igen vékony felszínes réteget alkot a fehérállomány, s alatta szürkeállomány terül el. Ez a szürkeállomány foglalja magában az 5.—12. agyideg magvait, nagyfontosságú tehát a szervezet összes vegetatív működései szempontjából, különösen az árok alsó felének szürkeállománya, mely a nervus vagus magját tartalmazza . (lélegzés, szívműködés). Azért nevezte el Flourens1 (1828) a fossa rhomboidea alsó részének tájékát nodus vitalis-nak (noeud vitai), vagyis életcsomónak : e hely elroncsolása ugyanis halálos, mert itt van a légzőközpont, melynek sérülésével megszűnik a lélegzés. A fossa rhomboideát felső és alsó részre osztják a recessus lateralis tájékáról harántul a középső barázda felé húzódó vagy már előbb eltűnő fehér csíkok: striae acusticae, s. medulläres. 2—3 van rendesen, de lehet jóval több is, másfelől meg hiányozhatnak a striák mindkét oldalt (5%), vagy csak az egyik oldalon (10%). Előfordul néha egy stria medullarls ascendens, vagyis olyan csík, amely a középső barázdából kiindulva, rézsuto1 Flourens, M. J. P., párizsi physiologus, 1794—1867.
