Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - II. Agyvelő
35 csakhamar minden egyéb agyrész mintha csak függeléke volna a hemisphaeráknak. A falzat vastagodásával az agycső egykori tág ürege az agy- ventriculusok keskeny hasadékrendszerévé szűkül. De a falzat nem minden helyén nő egyenletesen, s a növekedés egyenlőtlensége folytán az eleinte egyszerű, részletnélküli síma falzaton morphologiai differenciálódás áll be, új és új részletek bontakoznak ki. Az erősebben fejlődő részek a fejlődésükben elmaradók fölé tolódnak s azokat elfedik ; így alakul ki az agyvelőnek későbbi bonyolult szerkezete, melyen az eredetileg egyszerű alap terv már csak az agykamrák elrendeződésében ismerhető fel. De az agyfalzat nemcsak hogy egyenlőtlenül nő, hanem vannak olyan területei is, amelyek egyáltalában nem indulnak fejlődésnek, vagyis megmaradnak az elsőleges hámstadiumban. Az ilyen helyek felett a pia mater szilárdabb lemezzé, tela chorioideává erősödik, s ezt a pialemezet vonja be az agykamra felé tekintő oldalán a csak mikroszkóppal látható egyszerű hámréteggé redukált agyfalzat, a lamina chorioidea epithelialis. Két helyen találjuk ezt : a harmadik és negyedik agykamra dorsalis oldalán. Ha letépjük ilyen helyeken a pialemezt s vele a hámot, az agyfalzatnak az a vonala, ahol a hámréteg az agyfalzat vastag részébe ment át, fehér szegélyként mutatkozik; e szegélyt, mely természetesen ilyen alakban műtermék, taeniá-nak (galandnak) nevezzük (taenia ventriculi quarti, thalami, fimbriae, terminális stb.). A negyedik agykamra tetején a redukció még nagyobb fokú : a hámlemez három helyen egészen felszivódik, s felszívódik vele együtt a pia mater is, úgy, hogy itt három nyílás keletkezik, amely a negyedik agykamrából a subarachnoidealis üregbe vezet. Neveik : a pertura media és aperturae laterales ventriculi quarti (foramen Magendii és foramina Luschka); az agyburkok ismertetésekor fogunk még velük foglalkozni. Végül meg kell emlékeznünk az érfonatok, plexus chorioi- dei, keletkezéséről. Ezek a pia mater dús érhálózatú, csomós burjánzásai; az agykamrákba nyomulnak olyan helyeken, ahol ezek falzata a vékony hámréteg fokozatán maradt meg. A fonatok szorosan véve nincsenek az agykamra üregében, mert felszínüket összefüggő rétegben fedi a redő alakjában a kamrába betüremkedett lamina chorioidea epithelialis (köbhám). Itt is taeniáknak nevezzük azokat a vonalakat, ahol az érfonatot fedő hám áthaj- lik a teljes agyfalzatba. Az érfonatoknak az a fontos szerepük van, hogy ők termelik filtratio útján a liquor cerebrospinalist.
