Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - I. Gerincvelő
17 dúc idegsejtjeinek másik nyúlványa perifériás idegrosttá lesz s a bőrben, nyálkahártyákban, zsigerekben, stb. végződik. A csigolyaközti dúcok hosszúkás, orsóalakú, néha több csomóra osztott megvastagodásai a hátnlsó gyökereknek. Az elülső gyökér csak szorosan hozzásímul a dúchoz ; csak a dúcon túl egyesül a két gyökér valóban, s alkotja, rostjainak fonatszerű elvegyülésével, a physiologiai tekintetben kevert spinalis ideget, a nervus spinalist. A dúcok erőssége arányos az illető gerincvelői ideg erősségével ; leggyengébbek a mellkasi dúcok s a nervus coccygeushoz tartozó dúc. Az utóbbi ganglion, s éppúgy az 5. sacralis dúc is, a duratömlőn belül helyezkedik el, a többi a tömlőn kívül, a foramen intervertebraleban, melynek kerületéhez a dura mater folytatásától behüvelyezett dúcot kötőszövet rögzíti. A dúcok idegsejtekből s idegrostokból, főkép azonban az elsőkből állanak. Az idegsejtek zöme perifériás helyzetet foglal el a dúcban, a rostok a dúc tengelyében futnak, de az idegrostok nyalábjai közé is helyezkednek idegsejtcsoportok. Idegsejtek. A csigolyaközti dúcok idegsejtjei az embrvóban orsóalakúak, kétnyúlványúak ; a vékonyabb központi nyúlvány a hátulsó gyökérnek egyik idegrostjává lesz, a perifériás nyúlvány környéki érző idegrosttá. A legalsóbbrendü halakban kör- szájúak) az idegsejtek megtartják ezt a bipoláris typust, a többi gerincesen ellenben, s így az emberen is „unipolarisatiós" folyamaton esnek át : a sejt magtartalmú része félrehúzódik a két nyúlványtól a dúc perifériája felé, karcsú kocsány képződése közben. A kocsány később rendes idegrosttá lesz : velőhüvelyt és Sclnvann-féle hüvelyt kap, s most a sejt egynyúlványúvá lett ; a nyúlvány kisebb-nagyobb távolságban a sejttől T vagy Y-alak- ban két ágra oszlik, egy centralisra s egy perifériásra. A mondottakból érthető, hogy miért nevezzük e sejteket pseudounipola- risoknak. A sejtek különböző nagyok ; vannak köztük kisebbek is, de a sejtek zöme a szervezet legnagyobb sejtjei közé tartozik. Gömbölyűek vagy ellipsoid alakúak ; nagy, kerek, világos magjuk van, ennek közepén feltűnő képződmény az erősen fénytörő, mindig egyes számban jelen levő kerek magvacska. A sejtet kötőszöveti tok környezi, mely a nyúlvány endoneuralis hüvelyébe folytatódik. A tok azonban nem érintkezik közvetlenül az idegsejt felszínével, hanem köztük még egy apró hámszerű sejtekből álló réteg, a satelles-sejtek vagy amphiegták rétege foglal helyet. Ezek nyilván ektodermaeredésű elemek : a Sclnvann-féle sejtekLenhossck Mihály dr.: Az ember anatómiája. III.
