Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - I. Gerincvelő
9 szólunk. Az elülső szarvak zömökek, gömbölyűek, a hátulsók karcsúbbak, az utóbbiakon három részt különböztetünk meg: keskeny nyakat, collum, — ez a szürkeállomány többi részével való ösz- szeköttetést közvetítő rész, — zömök fejet, caput, és megvékonyodó csúcsot, apex cornus posterioris. A oaputnak a gerincvelő perifériája felé eső része már szabad szemmel nézve is valami vei világosabb, sárgásabb, áttűnőbb a szürkeállomány többi részénél s mikroszkóppal is különleges szerkezetűnek bizonyul : karminnal, nigrosinnal sötétebbre festődik, a Weigert-festésnél, kevés lévén benne a velős rost, világosabb marad. A neve substantia gelatinosa Rolandi1; előre görbült széles szalag, a gerincvelőnek egyik támasztó, szilárdító berendezése. A fehérállomány felé a Rolando-állományt a rendes szürkeállománynak még egy keskeny szegélye fedi : a stratum zonale. A fehérállomány gliaszöveten kívül idegrostokból áll ; ezek csaknem valamennyien a gerincvelő hosszában futnak, ezért a keresztmetszeten sűrűn csoportosuló apró körök alakjában mutatkoznak. A legtöbb rost velőhüvelyű, ez a hüvely okozza a fehérállomány fehér színét. A fehérállományt gliarostokból álló, a szürkeállomány csipkéitől a periféria felé sugárzó sövények járják át ; többszörösen oszlanak, egymással összekapcsolódnak s a felszínen a gerincvelő keskeny gliakérgébe, a peri- díjmába olvadnak bele. Legerősebb az a gliasövény, amely hátul a középvonalon a canalis centrálistól a sulcus medianus posteriorig megy, s mely az ependymasejtek nyúlványaiból áll. E sövényeket régebben a pia mater benyomuló nyúlványainak tartották ; ez teljesen téves felfogás volt : a gerincvelő belsejébe a pia egyáltalában nem hatol be. A fehérállományt három kötegre osztjuk : elülsőre, oldalsóra és hátulsóra. Az elülső kötegnek, funiculus anterior, me- dialis határa a fissura mediana anterior, oldalsó határát az elülső szarvból kimenő elülső gyökérrostok teszik. A jobb és baloldali elülső köteg a fissura anterior fenekén összefügg egymással keskeny, fehérállományból álló hid által ; e hidat, amely főkép harántul futó rostokból áll, elülső eresztéknek, commissura anterior, nevezzük. Az oldalköteg, funiculus lateralis, a fehérállo mány legnagyobb terjedelmű része : az elülső gyökérrostoktól a sulcus lateralis posteriorig terjed. A jobb és bal side, lateralis posterior közt van a két hátulsó köteg, funiculus posterior, melyek közt a fentebb említett középső hátulsó gliasövény von 1 Rolando, L., turini anatómus, 1773—1831.
