Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - II. Agyvelő
131 nularcs s. Pacchioni névre. A gödrök fenekén a csont egészen elvékonyodhat. Liquor cerebrospinalis. Az agy-gerincvelői nedv teljesen átlátszó, víztiszta, gyengén alkalikus vegyhatású folyadék. A nyiroknál hígabb, fajsúlya 1,004—1,006. 1%-ot kitevő szilárd alkotórészeinek 4/ö-e szervetlen sókból, különösen kaliumsókból áll. Emellett igen kevés fehérje, ureum és dextrose van benne. Leginkább egyezik a szem csarnokvízével, nemcsak összetételében, hanem abban is, hogy ezt is hámok választják el, s levezetése szintén vénák útján megy végbe. A liquor cerebrospinalist az agykamrákban levő érfonatok termelik, az agykamrákból jut a Magendie- és Luschka-nyíláso- kon keresztül előbb az agyalap nagy cysternáiba, azután a gerincvelő tág subarachnoidealis üregébe s végül a féltekék domborulatának subarachnoidealis réseibe. Legfontosabb termelőhelye az oldalsó érfonat. A plexus chorioideusnak köbhámján át filtrálódik a liquor az erekből. E hám a szó szoros értelmében mint szűrő szerepel, mert az a tulajdonsága, hogy az erekből feléje diífundáló nedvekből egyes alkotórészeket visszatart. Vannak mérgek, amelyek az érrendszerbe fecskendezve nem hatnak vagy csak gyengén hatnak a központi idegrendszerre, míg a subarachnoidealis üregbe juttatva erős hatást fejtenek ki reá. Ezen alapszik a „lumbalis anaesthesia“. Blackfar (1914) elzárta kísérleti állaton az aquaeductus Sylviit s erre az agykamrák kitágultak, folyadékkal teltek meg : hydrocephalus fejlődött. A liquor állandóan képződik, elég nagy mennyiségben, s állandóan fel is szívódik. A koponyaalap töréseinél tett észleletek szerint (ilyenkor az orrüregen folyik el a liquor) naponta 200 g termelődik belőle. Rendes körülmények között a termelt fölösleg levezető útjai a mikroszkópos arachnoidea-bolyhok és a Pacchioni-granulatiók, s ezek közvetítésével a keményagv- hártya vénás sinusai. A subarachnoidealis üregbe fecskendezett trypankék a kísérleti állaton már 2—3' múlva kimutatható a sinusok vérében. A granulatiók megtelnek liquorral, s a nagy nyomás miatt, s mert tartalmuk hypotoniás a vérhez képest, a liquor diffundál a sinusba. Igen nagy nyomással végzett fecs- kendezéskor az injectiós folyadék beszorítható egyes agyidegek epi- és perineuralis hüvelyeibe is, különösen a szagló idegfonalak hüvelyébe s végül innen diffusió útján bejut a nyirokerekbe, kivált az orr nyálkahártyájában levőkbe. Kísérleteknél néhány óra múlva megszinesednek a nvaki nyirokcsomók is. De nem szabad ezt félremagyaráznunk : ez még nem jelent nvilt összeö*
